Miért utálok olyan emberekkel lenni, akik rosszul érzik magukat?

Én sem szeretem az ilyen helyzeteket. Egyrészt megvan a magam baja és szenvedni tudok egyedül is, ahhoz nem kell társaság. Másrészt már csak azért is rosszul érzem magam, mert nem tudok mit kezdeni a bajukkal. Átérzem meg minden, de én nem tudom megoldani őket.

Plusz azt érzem sokszor, hogy mások baja miatt nekem sem szabad örülnöm. Illetve ők sem akarnak részt venni az örömömben a bánatuk miatt.

Például volt olyan karácsonyom, hogy minden pozitívan összejött, tök boldog voltam. Mégis azt hallgattam a szüleimtől, testvéremtől, hogy milyen szar év volt ez, ilyen szar év még soha nem volt, lenne már vége... Rohadt rossz érzés volt, hogy nem tudtam senkivel osztozni az örömömön.

Illetve azt már megtanultam, hogy sokan csak lelki szemetesládának használják a másikat. Volt olyan akivel jó kapcsolatom volt, majd átkerültem a szemetesláda pozícióba. Nem beszéltünk egy évig, első megkeresése után azonnal nekiállt panaszkodni.

Illetve azt látom, hogy nekem panaszkodnak, meg öntik rám a szart. Aztán másokkal meg jól érzik magukat, boldogok, szórakoznak, stb.