Melyik a jobb? Ha nemet mondasz olyan dolgokra, amit nem szeretnél, emiatt bunkónak gondolnak és nem szeretnek, vagy ha megcsinálsz mindent másoknak, ezáltal szeretni fognak?

Ha nemet mondasz és bunkónak néznek. Saját tapasztalat. Ha mindent megcsinálsz, akkor lehet, hogy elkerülöd a nyílt konfliktust és nem bunkóz le majd senki, de BALEKNAK fognak nézni és tovább fognak élősködni rajtad, ami sokkal, de sokkal rosszabb, mint az, ha bunkónak tartanak.

Egyébként normális ember nem bunkózza le a másikat, mert valamire nem mondott igent.

Szerintem szituáció függő.

Fontos hogy nemet tudj mondani dolgokra és kiállj az érdekeidért mert más nem fog helyetted. Mondjuk mikor valaki plusz minkát akar rádsózni.

Ugyanakkor vannak helyzetek amikor lehet hogy nem szeretnél valamit viszont megteszel valamit a másikért. Pl mikor segítesz költözködni a barátodnak de nincs túl sok kedved hozzá.

Mit jelent az, hogy "jobb"?

Ha az a célod, az boldogít bármi áron, hogy ne legyen nyílt konfliktus, hogy mosolygós arcokat láss magad körül, hogy bizonyos szinten ragaszkodjanak hozzád az emberek, akkor alkalmazkodj, idomulj, mondj le magadról, tedd előtérbe a többieket.

Ha az a célod, hogy legyen tartásod, saját egyéniséged, kitűzött és megvalósított céljaid, határozott légy, akkor pedig tanulj meg nemet mondani.

Hozzáteszem, az esetek túlnyomó többségében az emberek el tudják fogadni a "Nem!"-et, és a

"jajj, mi lesz, ha nemet mondok, tuti megutálnak!"

csak egy rossz fantázia.

Ha valaki képtelen elfogadni, hogy nem az van mindig, amit ő akar, akkor ott bizony van probléma bőven.

Kivételt az képezhet, amikor a környezeted már megszokta, hogy állandóan úgy táncolsz, ahogy ők fütyülnek, és ezen változtatni szeretnél. Na, akkor az tényleg tud ellenállást szülni, hisz szokatlan, furcsa, ergo ellenszenves lesz nekik, hogy innentől nem az van, amit ők akarnak.

...de ez legyen az ő problémájuk.

Én évekig nem mondtam nemet, hogy ne nézzenek bunkónak. Igaz, baleknak sem néztek, viszont én éreztem magam baromira kihasználva, hülyére véve.

Aztán egy évvel ezelőtt egy igazán nemszeretem dologra (szakmámmal kapcsolatos, de szívesség lett volna egy távoli rokonnak, akivel nem is igazán tartunk kapcsolatot) nemet mondtam. Természetesen pár szóval meg is mondtam, hogy miért nem (aránytalanul nagy terhet róna rám, ilyen esetem még nem volt, mindennek utána kellene néznem, ha elvállalnám neki). Megsértődött, azóta nem keres. De úgy vagyok vele, hogy ezt fogom követni, ha nekem nyűg, akkor nem fogok ilyesmit elvállalni, ha nem keres többet az illető, azzal csak jól jártam.

Mértékkel igent, és mértékkel nemet mondani, ez lenne az igazi. Közben meg ugye mérlegelni, hogy mire szabad mit mondani.

De, ha csak a kérdésben szereplő, két szélsőség van, akkor inkább mondok nemet, mert pályakezdőként az ellenkezőjét csináltam; mindenre rábólintottam (legális keretek közt persze). Ennek meg mindenki örült, egy ponton pedig már ott tartottunk, hogy 3 ember munkáját végeztem, de ez ugye nem látszódott meg a fizetésemen. Szóval, az elég jó lecke volt erre.