Az emberek miért keresnek mindig kifogásokat, ha valami nem sikerült/hibáztak?

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki nem kifogásokat keresett akkor, amikor ne sikerült volna neki valami.

Mindig, minden élethelyzetben valami külső tényezőt okol mindenki, ha nem sikerült valami.

Egyik ismerősöm harmadjára bukik meg forgalmi vizsgán.

Az első alkalommal nem tudott megcsinálni egy parkolást, szerinte a vizsgabiztosnak volt csak rossz kedve és ezért buktatta meg.

A második alkalommal egy partról gurult vissza a kocsival, és itt azt mondta, hogy "Azért, mert dízel az autó." (Fogalmam sincs mi köze a 2 dolognak egymáshoz)

A harmadik alkalommal pedig megint arra fogta, hogy rossz volt a vizsgabiztos.

Ami pedig a legrosszabb, hogy szerinte Ő már mindent tud, nagyon jól vezet és nem érti miért nem sikerül neki.

Ez csak 1 példa volt, de számtalan ehhez hasonlót tudnék még mesélni, de a lényeg ugyanaz: Mindig mást/valami külső tényezőt okolnak a sikertelenségükért.

Én ha hibázok/nem sikerül valami, akkor csak és kizárólag magamat okolom és próbálok tanulni a hibámból, hogy esetlegesen a következő alkalommal jobb legyek.

Nem ez lenne a normál?