Teljes értékű embernek számít aki 30 felett a szüleivel lakik?

10 evesen nincs sajat lakasod autod es egzisztenciad mar luzer vagy. 3 diplom, 4 munkahely ez a minimalis elvaras.

24 evesen mar elashatod magad. Komolyan.

Nem mert nem dolgozik. Márpedig munkaerőhiány van, alkúpozícióban van a munkavállaló, és csak az nem dolgozik, aki nem akar.

Aki meg dolgozik, annak meg van pénze albérletre. Ha nem így lenne, senki sem lakna albérletbe.

Szerintem is az adott személy szándékától függ a kérdés.

Ha valaki azért lakik a szüleinél, mert besegít nekik és ahhoz a városhoz köti a munkája, ismerősei, akkor milyen indokból lakjon külön? Hogy fizesse a pofátlanul magas albérletárakat, rezsit, és a takarítás, főzés, bevásárlás miatt meg kevesebb legyen még a szabad ideje is? Mert ugye, ha valakik többen laknak egy háztartásban, akkor a terhek bizony megoszlanak, így ez mindenkinek kifizetődőbb.

A valódi probléma meg ott kezdődik, amikor csak egy tényező alapján próbál valaki messzemenő következtetéseket levonni. A kérdés kapcsán egy tipikus sztereotípia pl., hogy „Aki felnőtt létére a szüleivel él, az biztos életképtelen egyedül, mert csak élősködni tud rajtuk és egész nap nem csinál semmit.”

Ezzel a kijelentéssel meg csak az a probléma, hogy ezen logika mentén akkor azt se lehetne teljes értékű embernek nevezni, akinek ugyan van saját lakása (kapta apucitól / bérli), de a kaját már a futár szállítja házhoz, valamint a lakás tisztasága és rendje meg a takarítónőtől függ. 🤡

A magyar ember a lárszatra ad. Nem attól éketképes a társadalom számára, hogy ki mennyire szorgalmas, hanem hogy kinek mije van.

Pl. a magyar ember életképesebbnek látja azt,caki kapott apucitól egy kakást, de kaját és takarítónőt rendel, mint aki otthon lakik, de besegít mindenbe anyagilag és és máshogy is. Hogy miért? Mert az előbbi külön lakik, az utóbbi nem.

Sőt aki apucitól kapott lakásban él, de futárral hozat kaját és takarítónővel takaríttat, azt azért is tartják életképesnek, mert keres annyit, hogy megteheti.

Első a javak, utána jöhet minden más.

Mit kell azok véleményére adni, akik végig se gondolják mit mondanak, csak szajkózzák vissza a mainstream sztereótipiákat.

Egyszerűen nem kell vele foglalkozni.

#15, 16-nak

Ja-ja, sajnos a látszat nagyon át tudja fésülni az ítélőképességet.

Egyesek bele sem gondolnak, hogy aki mamahotelben lakik az is simán kereshet annyit, hogy albérlet + házhozszállítás + takarítónő. Aki meg nem mamahoteles, annak sem biztos, hogy van jól kereső munkája, így attól még simán kaphat támogatást a szüleitől (amit nyilván nem fog nagydobra verni).

Ezért röhejes a „ki hol lakik” c. fejezet alapján ítélkezni.

Pedig ezen múlik itt valahogy. Értem én hogy sokaknak elege van a merjünk kicsik lenni attitűdből, de a semmire sznobizmus és a látszatra adás, nem a legjobb módszere szerintem ennek a kitörésnek. Sőt társadalmilag káros is.

Ha 30 felett otthon laksz, akkor is életképtelen élősködő mama hoteles vagy, ha életképtelen élősködő mama hoteles vagy.

Akkor is életképtelen élősködő mama hoteles vagy, ha beszállsz mindenbe, anyagilag is, háztartásilag is, segíted a szüleidet, de nem állsz úgy anyagilag hogy elköltözz.

Akkor is életképtelen élősködő mama hoteles vagy, ha betegek a szüleid és ápolod őket.

Akkor is életképtelen élősködő mama hoteles vagy, ha spórolsz lakásra, mert nem akarsz albérletrabszolgaságos kilátástalanságot életed végéig.

Nem az a lényeg hogy miért laksz otthon, hanem hogy otthon laksz. :(

Ilyen a társadalmi hozzáállás.