Jelenthet valamilyenfajta személyiségzavart az ,ha egyes szeretetnyelveken nem igazán tudok kommunikálni?

Az nem ajándék, ha a párod elvisz vacsorázni?

Vagy kapsz egy könyvet, amire régóta áhítozol?

Vagy hoz egy csokor virágot?

Elég sivár lélekre vallana, de látok reményt

arra, hogy ez megváltozik.

Vagy amikor a lányod süt neked egy tepsivel,

amit nagyon szeretsz?

Vagy az unokád rajzol neked egy szépet?

"Ha én kaptam ajándékot, annak sem tudtam igazán örülni szinte sohasem, mert elég ritkán (~0 alkalom) kaptam olyan valamit, amire úgy igazán vágytam volna."

Ha egy téged szerető közegben élsz, akkor nem igy kapsz, hanem olyat kapsz amire igazán vágysz. Ezen gondolkozz el. Egy negatív közegben hozzádvágnak valamit, amire semmi szükséged, sosem érdekelt, tőled idegen-még ha milliókba is került.

A téged szerető közegben az embereknek mindig csendes figyelemmel kisérik mit ejtesz ki a szádon, és úgy tesznek mint ha nem hallották volna, viszont az első alkalomkor, a meglepetés ott lesz előtted.Pontosan az amit kiejtettél a szádon és még el is fogod sírni magad a meglepetés erejétől..

kb. ennyi a különbség.

Az, hogy egyes szeretetnyelveket nem beszélsz, még nem a személyiségzavar jele. Sőt, természetes dolog.

Nem gondolnám, hogy feltételnül ezt meg kell változtatni. Elég már az is, ha fejben el tudod fogadni és meg tudod érteni, hogy amikor valaki ajándékot vesz Neked, vagy szívességet tesz, akkor a szeretetét fejezi ki számodra.

Minden bizonnyal Neked is vannak olyan gesztusaid, amivel a szeretetet kifejezed, viszont a másik számára fura, vagy nehezen elfogadható.

---

Ha mindenáron fejleszteni szeretnéd, akkor érdemes kicsiben elkezdeni. Vegyél valakinek egy csokit. Figyeld meg a reakcióját. Tudatosítsd magadban, hogy "lám, mennyire örült neki! Ezt én okoztam neki, azzal, hogy csokit kapott tőlem."

Eleinte "üres" lesz. Ez normális. Kitartónak kell lenni.

Ha sokáig ismételgeted ezeket a gesztusokat + a tudatosságot, előbb-utóbb hozzászoksz. Nem valószínű, hogy ez lesz az elsődleges szeretetnyelved, de legalább elkezded "beszélni".

Egy hálátlan keserű ember vagy.

Ne bújj címkék meg szeretnyelv bla bla.

Ó, hát mintha magamat olvasnám pár évvel ezelőttről. A családi hátterem is hasonló, annyi a különbség, hogy én nem hiszek a személyiségzavarokban, de a leírásból hasonló a dinamika.

Ha ilyen környezetben válsz felnőtté, az emberi kapcsolatokat tűröd, nem élvezed, így nem érdekelnek a másik vágyai. Én azóta nagyon megszerettem az ajándékozást, de sok változás kellett hozzá, elsősorban az, hogy jelen legyek az emberi kapcsolataimban. Kellett hozzá pszichodráma (130 órányi önismeret), ajánlom neked is. Nálam épp itt lapul Szabó Magda Régimódi történet című könyve, amit megvettem anyumnak, mert mikor meséltem, hogy olvastam tőle az Őz című könyvet, elköpte, hogy ez a könyv régóta szerepel a listáján. De ehhez kellett az, hogy megbocsássak neki a szarságaiért.

Olyan dolgokat soroltál fel, amik a másikra figyelésről szólnak, ami nem megy, amíg rettegsz mindenkitől. A pszichodrámát tényleg nagyon ajánlom (és én kis pénzből, albérletben nyomorogtam ki az árát, tudom, hogy drága).