Ha egy tartós munkanélküli önként jelentkezne eutanáziára az miért nem jó az államnak?

Az egész életem tök boldog lehetne ha lenne hol laknom, lenne mit ennem és még egy barátnőm is lenne.

Sajnos nagyon ritkán adatott meg ez a dolog, mert nyomorba születtem és így az életem, túlélésem folyamatos veszélyben van.

Pszichiátrián sem tudtak helyretenni, többször voltam, a vége az lett, hogy egy férfihoz kerültem, aki bunkó volt, mint Csernus és elmondta, hogy ha így folytatom az utcán végzem és szedjem össze magam.

Amúgy nem "tart el" senki és nem "nyalja ki" senki a seggem, szóval még ilyen Antiworkös csoportokban sem tudtam senkit találni, akivel azonosulni tudtam volna.

Így 30 felett se lettem semmivel bölcsebb abban a tekintetben, hogy mit szeretnék, mert a kötöttség egyszerűen megöl, ahhoz meg, hogy vállalkozást indítsak nem vagyok eléggé polihisztor meg egyedül minden nehéz és szociális életem sincs, mivel vegetálok.

Ha nem lenne ez az egész, halálvágyam se lenne és akár egy pozitív ember is lehetnék, csak az egzisztenciális szorongás (ami az én esetemben nagyon is valós alapokon nyugszik), ami időről-időre kikészít.

Miért nem biztosít az állam egy normális, kontrollált lehetőséget, hogy megszűnjek, ha oda kerül a sor és ne az utcára kerüljek?