Nem lelek békét, mindentől ideges vagyok, bárhová megyek ordíthatnékom van. Mi ez?

6-os írta le a lényeget, hogy jobban rávezesselek a dologra, ő a meditálásról beszél. A meditálás nem valami hókuszpók mielőtt azt hinnéd, és nem kell hozzá különböző fura poziciókat felvenni, meg mormogni különös szavakat sem.

Az egész arról szól, hogy az ember a mai világban sajnos kényszeresen próbál gondolati úton megközelíteni mindent, de ez az emberi elme műküdéséből fakadóan általában szenvedésre ítél minket. Többek között a lelki béke abban keresendő, hogy csendet teremtesz az elmédben, elfogadóvá válsz az élettel kapcsolatban, nem próbálkozol meg azzal, hogy a jelen pillanatot ne kelljen megélned, nem próbálkozol meg a jelen pillanatot megváltoztatni.

Az ember azért ideges, feszült, stresszes, depressziós, stb, mert adott helyzetekben a jelen pillanatot nem képes elfogadni, és mindig másra vágyik, mint ami van. Jön a múltal, hogy ez meg ez nem úgy történt, ahogy kelett volna, hogy valaminek nem lett volna szabad elmúlnia, stb.

Aztán van még a jövővel való állandó foglalkozás, ennek meg ennek nem szabad megtörténnie, ennek viszont mindenképp, nem akarom ezt, azt viszont akarom, stb.

Minden áldott napod ezzel telik el. Ezért szeretik az emberek a játékokat, filmeket, zenéket, mert ilyenkor ezekre figyelnek, és a fejben eközben csend honol.

Figyeld meg egyszer, hogy teljes erődből egy szép, nyugodt zenére koncentrálsz! Eközben nincsenek gondolataid!! Néha befog vmi ugrani, de ha nem próbálsz meg vele azonosulni, akkor olyan lesz, mintha az egész gondolat meg sem jelenne a buksidban. De mégis tudni fogod, hogy miről akart szólni! Amikor a fejedben csend honol, akkor eléred azt a meditatív állapotot, ami a forrássa a lényednek. Ilyenkor nem nagyon van szükség gondolatokra, nincs szükséged arra, hogy adott helyzetekben adott dolgokat bizonygass.

Tipikus helyzet például, amikor csináltál valamit, és a lelki ismereted (saját igazi éned, ami a csendet testesíti meg) úgymond érezteti veled, hogy ezt nem kellett volna... Biztos ismerős a helyzet, hogy benned van az az érzés, hogy ez nem volt helyes, de eközben nyelvi formában megjelennek az olyan gondolatok, amik próbálják a tetted nagyjából elfogadhatónak beállítani.

Az ember tragédiája az, hogy azt a bizonyos csendet elveszítette, és már csak az egójának él.

Ha igazi nyugalomra vágysz, és nem rettentél el ettől az egésztől írj egy privátot, és adok pár linket, amik segítségével elindulhatsz.

Bocsáss meg, ha furcsán hangzott ez az egész, tudom egyesek számára még akár elmebetegnek is tünhet, de ne dőlj ennek a látszatnak, egyszerübb, és épelméjübb ez az egész, mint gondolnád!