Felnőttek, mit gondoltok magatokról?

Az ember 40 éves korára már kicsit magabiztosabb lesz, de vannak pillanatok, amikor nehezemre esik és inkább kibújok némely kényszerhelyzet alól. Még félek váratlan eseményektől, balesetektől, de pl. már nem félek annyira a haláltól. Ugyanúgy tanácsokra szorulunk, elbizonytalanodunk sokszor, mint gyerekkorban. Szóval némileg tapasztaltabbak vagyunk, de mégis ugyanazok, tudunk gyerekesen is viselkedni, és a régebbi énünket mindig hüléynek tartjuk, 20 évesen a 10évest, 30 évesen a 20 évest, 40 évesen a 30 éves énünket látjuk nagyon butának. Közben sodródunk is, de még mindig vannak céljaink, pl én most alig várom, hogy majd egyszer unokázhassak. És félek attól, amikor én leszek a család legidősebb tagja.

Én 28 éves vagyok, karrierista, és elég jó abban, amit csinálok. Ezért a munkához felelősségteljesen is állok hozzá. Viszont sokszor elfelejtem időben rendezni a számlákat, szétdobálom a ruháimat, szemét kajákat eszem, másnaposra iszom magam, bömböltetem a zenét, káromkodok; tehát mondhatjuk, igen, néha nem csak gyereknek érzem magam, hanem - sajnos - úgy is viselkedem.