Vajon a gyerekkori énetek büszke lenne most rátok?
Az ember gyerekként elképzeli, hogy űrhajós lesz, tűzoltó, rendőr, tanár, fodrász, énekes, színész, orvos vagy ügyvéd..
Lesz családja, férje/felesége, gyerekei, szép nagy háza, autója garázsban és nem lesznek pénzügyi gondok.
Aztán jön az élet..
Én 16 vagyok és már most azt mondom, hogy a 10 éves én szörnyülködve és rettegve nézné azt az embert aki most vagyok. Tönkretettem az ő vagyis a saját jövőmet.
A ti gyerekkori énetek most mit mondana nektek? Mit gondolna? Büszke lenne?
(Tudom kicsit nagyon személyes a téma, de egész nap ezen agyalok és érdekel, hogy ki hogy van vele)
válasza:Az biztos, hogyha egy évtizednyit visszamehetnék(vagy minimum 8 évet), jól bemosnék a mostani énemnek.
Szerintem ezzel sokan vannak így. Végülis semmi nem úgy alakul, ahogy azt gyerekkorban eltervezi valaki, nem? :)
18l
válasza:Hát én 15 vagyok (fiú), és a kérdésre válaszolva... szerintem igen, ahogy ismerem magamat. Nem teljesen, de sokkal jobb lett azóta az életem. Komolyan :)
Én régen teljesen szerencsétlen voltam, mindig engem b*sztattak az iskolában, ahhoz képest a mai napok...
válasza: válasza:Én a gyerekkori énem vagyok, és nagyon büszke magamra. :D
Jó, 15 éves vagyok, és nemrég olvastam vissza, hogy egy ötéves koromban kapott kis füzetkébe mit válaszoltam a mit szeretnék elérni-kérdésre: "felnőtt magasságúra nőni". Cél teljesítve. :D
A 10 éves én pedig büszke lenne rám. Akkor kövér voltam, most lefogytam, jobban nézek ki, mint akkor. Akkoriban felvételiztem nyolcosztályos gimnáziumba, de csak a második helyre vettek föl, eléggé le voltam sújtva, most egy sokkal jobb gimibe járok, mint amibe akkor kerülhettem volna, és az a tervem, hogy orvos leszek, vagy ügyvéd, egyre realisztikusabbnak tűnik. Szóval remélem, majd a 15 éves énem is büszke lehet majd mondjuk a 30 éves énemre, és akkor minden rendben lesz.
válasza:Egy kicsit kiírnék magamból pár dolgot, ha nem baj..(bár ez sem ide való annyira..)
Általánosban, alsóban jeles voltam mindenből, de mindig engem bántottak. Gyáva, félős voltam. Ma már nem, szóval ilyen téren büszke lennék. Már meg tudom magam védeni, bár kicsit agresszív is lettem.
Amiért viszont én is bemosnék magamnak, az az, hogy nem tanulok. Egyszerűen nem megy. Erős gimibe akartam menni, majd egyetemre, ügyvédnek készültem. Erre ma.. Megbuktam 8.ban. Erős gimi kifújva, egyetem úgyszint.
Viszont ma már tudom pontosan, hogy mit akarok. Tudom hogy ki vagyok, megismertem magam, és azt csinálom főképp amitől boldog leszek. Csak ettől meg a jövőm nem lesz fényes. Minden napot úgy élek, mintha az utolsó lenne, szabadságra vágyom és a saját fejem után megyek(aminek nem mindig van jó vége).
Szóval elb*sztam az életem, de mégis boldog vagyok. Fura páros. Nem lennék erre büszke, mert másképp is lehetnék boldog de jobban belegondolva elég sok jót is hozott a sok rossz magával. Szóval a kicsi énnek ez nem tetszene, de annak aki most vagyok, annak ez bejön. Csak a kicsi én meg nem tudta volna soha ilyennek képzelni magát..
Ha elolvastad, hát köszi:) Ha nem, nem baj, én sem szeretek hosszúakat olvasni. Csak ki kellett ezt írnom, mert túl sok minden elnyomott gondolat van a fejemben és nem akarok bekattanni:D
válasza:Kiskoromban macskává vagy néha másféle állattá akartam változni, hát, ez nem jött össze. Ha kevésbé elrugaszkodott voltam épp, akkor csillagász vagy zoológus akartam lenni. Ezek se jöttek össze.
Viszont kiskoromban iszonyatosan félős voltam, szinte állandóan rettegtem valamitől, napi szinten rémálmok gyötörtek és annyira félénk voltam emberekkel, főleg gyerekekkel, hogy képtelen voltam hozzájuk szólni. Na, ezeket kinőttem , úgyhogy a gyerek-én büszke lenne rám, amiért "bátor" lettem. Büszke lenne rám, hogy nem kell szemüveget hordanom (kontaktlencse), hogy végre lehet hosszú hajam és sok kalandomra, utazásomra is.
válasza:Az én 10 éves énem biztos, hogy nem lenne büszke rám. Szerintem szívrohamot kapna, ha most meglátna. :D
Az egyetlen pozitívum, hogy iskolát váltottam (10.-es leszek), így legalább az angol és a német nyelvet rendesen megtanulom. Bár talán rossz döntés volt egy középiskolából, ami végzettséget ad, átmenni egy gimibe, ahol majd csak érettségim lesz...
Kiskoromban tuti, hogy nem egy unalmas, depressziós, hisztis liba akartam lenni, aki most vagyok.Nem azt akartam életcélnak, hogy próbáljak nem enni napokig, hogy végre lefogyjak, hogy minden este sírva feküdjek le aludni, és hogy tele legyen a lábam hegekkel...
Legszívesebben felpofoztatnám magam a kis kori énemmel, akkor talán észhez térnék.:))
(Nem nyavalygás akart lenni, de volt kiírni magamból ezeket a dolgokat. Még, ha senki sem olvassa el, akkor is.)
16/L :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!