Nagyon egyszerű, nem megjátszós 30 éves férfi vagyok. Sok ismerősöm van, de igazán senkivel sem tudok barátkozni. Egy két beszélgetés után már nem úgy viszonyulnak hozzám. Miért nem lehet elfogadni? Mit tegyek? Már nagyon kivagyok. Nem jó egyedül.

Első vagyok,hát megértelek felszínesek,érdekkapcsolatok vannak ,mindenki intézi a saját kis gondját,baját,sokan elköltöznek távolság miatt megszűnnek, nincs ideje pláne más gondjaira,szaladnak a pénz után, és nem mernek bízni senkiben,nem tudnak ápolni már barátságokat ezért inkább leépítenek mint keresnének!Az élet dolgait ,amire még éppen idejük van megosztják a társukkal... hát röviden így látom, szerintem mindenki érzi ezt és hiányolja még ha be sem ismeri! Szívesen beszélgetek tovább veled privátban ha szeretnél! :)