Miért van az, hogy néhány ember egyedül a csendben képtelen feltalálni magát?

Munkahelyemen így télen elég sok holtidő akad, mikor alig van dolgunk. Én ilyenkor örülök a csendnek, a nyugalomnak, a pihenőnek, sohasem unatkozom, legalább fejben mindig elfoglalom magam.

Kollégám viszont megőrül mellettem, halálra unja magát. Mindig azt szajkózza, hogy megőrül a csendben, ha nem beszélgethet. Követ, mint egy kiskutya, löki a felesleges hülyeségeit.

Mindig mondom neki, hogy foglalja el magát valamivel, gondolkodjon, fantáziáljon, olvasson vagy mittudomén, engem pedig hagyjon békén a jó kis csendben, mert semmi kedvem beszélgetni, engem ez halálra fáraszt. De ő rosszul érzi magát egyedül, ha nem dumálhat. Nekem pedig ez a legnagyobb áldás, ekkor vagyok elememben, nem tudok unatkozni.