Hogyan legyek boldog? 17/f

Egyáltalán nem buta kérdés, nagyon sokan vannak így, a kamaszok meg pláne.

Mindenképpen neked kell új barátokat/barátnőket keresned. A szülői szeretet ha nem is fog elmúlni a szüleid részéről, de egyre nehezebb lesz elvárni tőlük, hogy kimutassák. Az, hogy a családod nem foglalkozik veled, velszeg azt jelenti, hogy már félig felnőttként tekintenek rád, és nem is gondolják, hogy szükséged lenne az odafigyelésre. Lépned kell, új ismeretségeket kötni, nyitottnak lenni új dolgokra. Nem kell elfordulnod a szüleidtől, de ne (csak) tőlük várd a szeretetet, hanem nyiss más korodbeliek felé.

A lényeg, hogy ne süppedj depibe, hanem légy nyitott, barátkozz. :)

Interneten keress barátokat. Nyiss az emberek felé, hivd el az osztálytársaid magatokhoz, filmezzetek.Vegyél részt amennyire lehet mindenben, amiben az osztálytársaid... Jobbat nem tudok. Aki szimpatikus neked, azzal ismerkedj :)

Nekem sincsenek barátaim, csak a párom. Rossz ez igy, de már megszoktam. Ettől függetlenül próbálok nyitni mindenki felé. :)

16/L

A családoddal beszélhetsz erröl. Ha elmondod anyukádnak, nagymamádnak azt, hogy igy érzel, biztosan többet fognak veled foglalkozni.

Barátokra pedig csak várni lehet - azt sajnos nem lehet "Kérni". Egyszer majd belép valaki az életedbe, aki gyökeresen megváltoztatja azt. Lehet, holnap reggel a buszon, de lehet hogy csak 45 éves korodban. Nem lehet tudni. De a remény mindig ott van, hogy belékapaszkodj. Ha más már nincs is.

èn is szeretethiányos vagyok. A szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom, s barátaim is vannak, csak én vagyok távol mindenkitöl. S a jelenlegi környezetemben -már lassan egy éve- nem találok senkit, akivel túl tudnánk lépni a sablonos beszélgetéseken. De sosem tudható, hogy mikor fog ez megváltozni.

Ha van kedved velem beszélgetni, irj bátran! 21 f