Hogyan fogadjam el magam?

Régebben iszonyatosan dagadt voltam, viszont nagyon sokat fogytam. Most se vagyok vékony, 40-es, M-es méretű ruhákat hordok. (Mielőtt valaki elkezdene oltani, fogyózom még.) Nem vagyok túl magas, 161-2 cm. Mindenki megdicsér, hogy jól nézek ki, de én egyszerűen ezt nem hiszem el.. Egyre kritikusabban nézem magam, rosszul vagyok a gondolattól, hogy lassan rövid nadrágot és rövid ujjút kell hordjak, pedig régebben sokkal kövérebben nem voltak ilyen problémáim, csak próbáltam előnyös ruhákat húzni.

Amikor nagyon dagadt voltam, nagyon sokan mondták, amikor szóba jött a téma, hogy nagyon jó adottságaim vannak, 'jó csaj lehetnék', mert még így is szép az arcom, de csak röhögtem rajtuk...

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, hogy szép vagyok (nem kérdezem), olyanok is, akiktől nem számítok rá. Ha valakivel beszélgetek, rengetegszer megjegyzik, hogy milyen szép szemem van (zöld, benne pöttyökkel), vagy hogy szív alakú az arcom gödröcskékkel. Volt, hogy nagyon beteg voltam, szarul néztem ki, a szemem is bedagadt, majd amikor jobban lettem, azt mondta az egyik doki, hogy nem is látszott, hogy ennyire szép arcom van. A hajamat is nagyon sokszor megdicsérik, (hátközépig ér, és tényleg rengeteg van), még dokik is, vagy csak a szüleim ismerősei.

Ennek ellenére ezeket sose hiszem el. Vannak pillanatok, amikor tényleg szépnek látom magam, látom, hogy tényleg sokat változtam, de legtöbbször csak a hibákat veszem észre, és ugyanannak a csúnya kislánynak látom magam, aki voltam. Hogyan fogadhatnám el magam? Sokszor nézem az utcán, hogy másoknak mennyivel jobb alakja van, vagy hogy más mennyivel szebb.. Hogyan láthatnám én is magam ha nem is szépnek, de legalább átlagosnak?