Mennyire vagyok emberszámba vehető, ha utálom a gyerekeket?

Nyugi, kérdező, nem vagy ezzel egyedül.

Nyilván én is le leszek pontozva, de nem érdekel. Nem mindenki szereti a gyerekeket. Sokan imádják őket, mások azért vannak oda értük, mert ez a társadalmi elvárás, és vannak, akik semmi cukit vagy aranyosat nem látnak bennük. Csak egy ember, aki fiatal még.

Élj boldogan, kefélj sokat és védekezz, nem muszáj gyereket nevelni. Ezt sokan nem tudják elfogadni, de nem kell velük törődni. Ők majd megcsinálják a magukét - akkor is, ha esetleg nem tudnak neki megadni mindent -, te pedig élsz boldogan akivel akarsz. Gyerek nélkül.

Én sem rajongok értük. Nyugodtan engem is meg lehet szólni, de én nem szeretnék anya lenni. Sajnos azt vettem észre, hogy ezt a legtöbb ember nem is tudja tolerálni, mintha tehetnék arról, hogy hiányzik belőlem az anyai ösztön.

Próbáltam gyerekek közelében lenni, babalátogatáson részt venni, foglalkozni az unokatesóim gyerekeivel, de még a gyerekeknek is feltűnt, hogy nem vagyok az a gügyögős típus, így nem is érezték jól magukat velem.

Persze, most lehet azzal érvelni, hogy a gyerek a legszebb ajándék illetve mennyi örömet tud okozni, ezt elfogadom érvelésnek, de nem többnek. Sokszor kaptam ez miatt elég durva jelzőket, érzetem, hogy másként viselkednek és viszonyulnak hozzám, mintha leprás lennék. Nem vagyunk egyformák, és ezt meg kell érteni!

"A kérdező kommentje:

Idegesítőek" - jó, hogy konkretizáltad. Valaki az öregeket nem szereti. Ha nem vagy kárukra, betartod a "minimális társadalmi normák"at szíved joga, és sokak közt vagy egy.