Mostanában semmi sem érdekel, még a hobbijaimhoz sincs kedvem. A Mi lehet a baj?

Én se tudom. Hangulatlan vagy talán.

Holnap egy sörre a vendégem vagy ha gondolod

Hát mond azt magadnak. Mi az, hogy nincs kedvem semmihez he?! Na majd megmutatom én magamnak, hogy ki a főnök. És szépen már csak azért is elkezded csinálni amit kitaláltál de úgy gondoltad nincs hozzá most kedved. Ne apellálj, csak cselekedj. A tett halála a gondolkodás. Kevesebbet használd az agyad, és többet a kezed. Meríts erőt a felismerésből, hogy erő lakozik benned, amit ha nem használsz akkor az elméd emészti fel azt, és így a tétlenséget növeled ami élő minőségedből kifolyólag az életben betöltött szereped ellen vall, és így kellemetlenül fogod magad érezni. Az élőlények erőt fejtenek ki, és az erőkifejtést a kényszer idézi elő, az akadályok amik az életben az élőlények elé állnak, hogy azok a problémákat meghaladják, és így fejlődjenek. A kis mag mikor kicsíráz a ránehezedő föld súlyának akadályát legyűri, és növekedik tovább, míg él erőt fektet a sejtjei szaporításába. Az állatoknak el kell menniük egyik helyről a másikra, hogy táplálékot találjanak, konkrétan táplálkozni is kell, meg szaporodni, menekülni esetleg, és mind ezt nem kedvtelésből hanem mert muszáj. Ha kényelmes volna az állat nem volna értelme, hogy az legyen ami, azaz egy élőlény. Az ember a zseniális agyával egyre inkább degradálja magát, hogy egy kőre hasonlítson, ami ugye tétlen, úgyis mondhatnánk kényelmes. Az ember az agyában él sokszor, ami egy illúzió. Ezt az illúziót ami az ideális világ alkotja meg számára azt, hogy mi jó s mi rossz, és e szerint alakítja tetteit, és alakulnak érzelmei. Pedig ha a valósággal azonos kép töltené ki minden pillanatban az ember tudatát úgy nem érezne rosszat, se jót, és helyébe a permanens boldogság lépne ami az élet erejének folytonos áramlása. Amikor szerelmes az ember akkor a külső világban tapasztalja meg azt amit az elmében kialakított mint tökéletes társ képe, és a két világ harmóniája létrehozza a szerelem érzését. (Persze aztán sokszor a külső jegyekre korlátozódik a beazonosítás, és hamar szertefoszlik a varázs.) A szerelem érzése volna az élet alap érzése. A szerelem szót ha kicsit megszerkesztjük kijön belőle a szellem szó. Az ember test, lélek, szellem. A szellem maga az Isteni "rész", ezért ha innen jön valami az tuti úgy van, ez az intuíció, de ennek nem hisz az ember mert ő nagyon okos, és hány olyan van, hogy Jáááj pedig tudtam. A szerelem konkrétan az 5. elem, az életerő elem, ami erő szava s szer. Hány szerrel kezdődő szavunk van ugye? A szeretet konkrétan azt jelenti, hogy a szer=életerő etet, azaz táplál. Az univerzális életerő állapotjelzője az érzelmek. Ha rosszul érzed magad az azt jelenti, hogy nem a megfelelő irányba/dologra használod az erőt amit kapsz. Benned az felgyülemlik, és gyengít, mert annak áramolnia kell, nem pedig állnia. Ha benned gyülemlik az erő akkor az lesz a gyűlölet, mert pusztító hatása van ezért öl.

Szóval amihez nincs kedved csak azért is legyen, és amihez volna kedved és főleg ha kényelemre, vagy élvezetre vezet akkor ne legyen. Persze nem azt mondom, lehet enni csokit, meg kilehet verni hébehóba, és lehet csak úgy ejtőzni, de bármikor legyél képes lemondani ezekről, ne azok uraljanak téged. És most nyomj le 20 fekvőtámaszt. :D