Ha egy nő kap egy maflást mert nem tudott viselkedni, az szerintetek nagy baj? Vagy legyen a nő akármilyen bántani nem szabad? 34f

"részemről egy igazi férfi sosem ütne meg egy nőt sem"

részemről meg egy igazi nő soha nem idegesít fel annyira egy pasit, hogy annak megforduljon a fejében is, hogy megüsse

Elfogadható, amennyiben szerinted az is rendben van, hogy az asszony pofán csapjon ha megcsaltad, nem szereltél meg valamit pedig többször kérte, bunkón viselkedtél nyilvánosan.

Képzelj el olyan helyzetet, ami után kapsz egy jókora maflást. Szerinted ez a megoldás? Hogy pofonokkal oldjuk meg a problémás helyzeteket?

Ha ciki az asszony, akkor hagyd ott a fenébe.

helyzetfüggő.

de az biztosan nem igaz, hogy valakit csak azért mert nő nem szabad megütni. a női börtönökbe sem szép szóval kényszerítik be a bűnözőket.

Sok pofára ejtett luzer kiélheti virtuálisan a frusztrációit. :D Szerintetek mennyire vagytok szánalmasak?

Kérdező, te kapsz egy maflást egy 40 kilóval nehezebb embertől, mert szerinte nem tudtál viselkedni. Nagy baj?

Mindig úgy sajnálom, hogy ez a sok agresszív barom velem még nem próbálkozott. Nem nagyon lenne alkalmas végtagok amivel itt a mocskolódást pötyöghetnétek..

28. Pont hogy te pötyögsz mocskolódásokat: lúzer, frusztrált, agresszív barom,

Ráadásul pont te agresszív barmozol, aki szintén verekedne, fenyegetőzik, hogy "mi lenne", és végtagokat törne?

Hát, ennyi erővel akkor kezdheted a sajátoddal. :DD

Általános tévhitek:

1. „Vannak nők, akik az állandó zsörtölődésükkel egyszerűen kiprovokálják a verést.”

2. „A nőnek irányításra van szüksége. Különben honnan tudná, mit kell tennie?”

3. „Ha jó feleség volna, akkor nem verné a férje.”

4. „Vannak nők, akik maguknak okozzák a verést, mert nem hajlandók házaséletet élni a férjükkel.”

Egyik állítás sem igaz – ezek pusztán kifogások, amelyek az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó felelőtlen és erőszakos viselkedéséért. Senki sem érdemli meg, hogy megverjék, még ha olyan dolgokat tesz is, amelyek a másik ember számára idegesítők vagy zavarók. Senkinek nincs joga a partnerét megverni, s főleg nincs joga arra hivatkozni, hogy egy másik felnőtt embert „irányítania” vagy „nevelnie” kell. A tettéért azt terheli a felelősség, aki üt. A „nő nevelésének” joga szintén abból a hitből táplálkozik, hogy egy férj akár bántalmazással is kierőszakolhatja akaratát, és hogy a saját igényei szerint formálhat egy másik felnőtt embert. Ne felejtsük el, hogy a bántalmazás megfélemlítő hatása miatt a legtöbb bántalmazott nő tipikusan „jó feleség”, mivel azt hiszi, hogy ezzel megelőzheti a további verést. Mindent elkövet, hogy partnere meg legyen elégedve vele.

5. „A nők nem bánják, ha néha elverik őket. Az asszony sorsa az alávetettség.”

6. „Sok nő azért választ erőszakos partnert, mert gyerekkorában is ezt látta és csak így érzi biztonságban magát.”

A nők nem választják önként a fájdalmat és a szenvedést – éppúgy, ahogyan a férfiak sem. (...)

12. „A férfinak az a dolga, hogy rendet tartson a családjában. Ha kell, akár erőszakkal is.”

13. „Ha egy férfi munkanélküli, néha szüksége van arra, hogy odacsapjon. Csak így tud megszabadulni a frusztrációjától.”

14. „A férfiak sokat dolgoznak, és csak a munkahelyi feszültségüket vezetik le az erőszakos viselkedésükkel.”

15. „Nem árt a gyerekeknek, ha látják, hogy az apjuk az úr a házban. Legalább megtanulják, milyen a férfias viselkedés.”

A bántalmazás számos fajtája szabálysértést vagy bűncselekményt valósít meg, és a legalapvetőbb emberi jogokat sérti meg. Senkinek sincs joga egy másik emberrel szemben erőszakkal érvényesíteni az akaratát. Az erőszakot semmilyen családi szereposztás, személyes vérmérséklet, társadalmi szerep vagy külső probléma nem indokolja.

Az erőszak újratermeli önmagát: a gyerek, aki erőszakos otthoni viselkedésmintákat sajátított el, e mintákat nagy eséllyel továbbviszi, és saját kapcsolataiban is alkalmazni fogja. Az erőszakos családban felnövő gyerek egyúttal azt a hierarchián alapuló értékrendszert is magával viszi, amely szerint a férfinak előjoga az erőszak.