Miért vagy elégedetlen az életeddel? Mit teszel azért, hogy jobb legyen?

lusta vagyok. (nemigen tudok még tenni semmit)

szegény vagyok. (megpróbálom minél jobban elvégezni az egyetemet)

19f

Én úgy fogalmaznék,hogy egyre elégedettebb vagyok.

Saját vállalkozást kezdtem,6 éve,sok meló sok pénz elment rá az elején,de aztán egyre kevesebb melóm lett ,viszont egyre több pénz jött,jön vissza.Mindig erre vágytam,kevés melóval,jó pénzt keresni.Kényelmesen élni.

Van egy csomó minden amit szeretnék,sok szép hely ahová el akarok még jutni,és úgy érzem meg is tudom valósitani ezeket,nem csak egy álom..

"Miért vagy elégedetlen az életeddel?"

Mert egy rakás sz@r.

"Mit teszel azért, hogy jobb legyen?"

Semmit, rengeteg mindent csináltam az elmúlt 10 évben azért, hogy jobb legyen. 1 se jött be a számtalan lehetőség közül.

Nem vagyok elégedetlen vele.

Persze lehetne jobb, mint mindig, mindennél. De ahhoz más embernek kellett volna születnem. Magamból és körülményeimből a lehető legjobbat igyekszem kihozni, de semmit sem erőltetek túl.

Nem vagyok elégedetlen, bár biztos bele tudnék kötni valahol, ha muszáj lenne.

Nyilván mindenkinek szüksége van egy társra az életben. Férj, feleség, élettárs. Sokaknak nem jön össze sehogy sem, ezért azt hiszek, hogy ők egy romhalmazok, és ez az egész életükre kihatással van.

Mivel férfi vagyok, ezért csak nekik tudok tanácsokkal szolgálni. Két kulcsszó: bunkóság (jó értelemben), elérhetetlenség. Persze kell hozzá az "érzés", hogy ezt hogyan tálald.

Először is magabiztosnak kell lenni, emelt fővel. Ha ismerkedsz valakivel, akkor csak is jó dolgokat magadról, ne azt, hogy "nekem milyen rossz, ez így, az amúgy". Úgy tuti, hogy bukás lesz. A másik, hogy ne koslass a kiszemelt után mindig, legyen meg a távolság az elején. Ez az elérhetetlenség. Néha feltűnsz, néha eltűnsz. Tehát nem kell a nyakán lógni mindig. Tapasztalatból tudom, hogy ez még visszataszítóbb, mint a nyámnyilaság.

Persze ezt is bizonyos határok között, ezt is érezni kell, ez az a plusz, amit nem tudok átadni.

Viselkedj alfahímként, egy-két trágár szó, magabiztosság.

De ezzel a módszerrel csak rövid távú kapcsolatot lehet kialakítani szerintem.

Ugyanis vannak különleges esetek, mert én hiszek abban, hogy van olyan, hogy valakiket egymásnak teremtettek. Sőt mindenkinek van egy ilyen "embere". De ezért nagyon keményen meg kell dolgozni. Szerintem minden esetben be is lép az életünkben, csak rengetegen nem végzik el azt a kemény munkát, amiért életünk végig megkaphatjuk az "kiválasztottunkat". Például távolság, sokáig nem hagyja magát, nem akar minket (itt most évekre gondolok). Vagy csak szimplán hagyjuk ellaposodni a kapcsolatot. Esetleg nagyra vágyunk, más lányokkal hálunk, csapodárkodunk.

Szerintem mindig tud mondani egyvalakit, hogy kivel volt a legboldogabb, kivel volt legteljesebb a dolog. Ezt fent lehetett volna tartani, csak rengeteget kell tenni érte.

Vagy 1-2 %-ban szerepet kaphat a szerencsefaktor. Kirívóan szerencsétlen élet, esetleg a másik halála.