Szerintetek rendben vagyok, vagy ez gáz?

Adott egy furcsa lány, 19 éves. Kiskoromban igazából a külvilág is megjegyezte, hogy mennyire fura vagyok, bántottak is emiatt - ma már szerencsére nem szoktak, felnőttek vagyunk, ha valami nem tetszik nekik, általában már simán ott hagyják az emberek, nem szállnak rá.

Szóval én nagy gamer vagyok, aki imádja a fantasyt, szereti az animéket, mangákat(bár már régóta nem jutott időm foglalkozni velük^^"), és már a kiságyban is rajzoltam, és most is ez jelenti a kikapcsolódást. Ja, meg most írok is egy regényt.

Fura, mert sok volt iskolatársam már az első babáját várja, illetve túl van az eljegyzésen(ezt úgy írtam, mintha annyira sz*r dolog lenne :"D), én meg még szűz vagyok, na meg jogsim sincs. Az utóbbit azért nyáron kitermelem, de a suli mellett most nincs időm. Az előbbi meg csak fura, én annyira nem tudnám elképzelni, hogy szeret valaki, és az a "biztonság" dolog sincs meg, amit egy nő általában elvár egy férfitől. Pár éve azt állítottam, hogy mindenképp olyan krapek kell minden nő mellé, aki mellett biztonságban érzi magát, támasz neki, most már ezt lesz*rom, hiszen odáig jutottam, hogy szinte bármit el tudok rendezni magam. Nem mástól kérem a segítséget, hanem én kutatom a választ, amit meg is szoktam találni magamtól.

Egyedüli típus vagyok, de nem szenvedek miatta. Jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem tör rám a magány, hogy "de jó lenne egy támasz, egy biztos pont ebben a szenvedéssel teli világban, valami, vagy valaki, aki miatt érdemes menni előre", de nem ez a gyakori. Legtöbbször élvezem az egyedüllétet, játszom a gépen, vagy rajzolgatok, és tök jó, hogy el tudok lazulni. úgy nehéz kikapcsolni a külvilágot, ha folyton beszélnek hozzám.

Szerintem a netes barátságok is lehetnek valósak, illetve amikor mondják, hogy aki híres a neten, az a valóságban egy csicska, csak nevetek...Engem nem zavarna, ha elhúzódva ülnék a telefonommal, míg a képem millióknak tetszik(bár úgy lenne...) Furcsa, hogy egy jól sikerült képre szóló dicséret többet jelent, mint mondjuk egy közös kajálás, vagy egy buli. Na igen, a bulit is nyűgnek élem meg, de a gólyabálba el akarok menni.

Ugyanis most egy színvonalas főiskolán tanulok az otthonomtól kb. 200 km-re, kolis vagyok, és azt hiszem, egész jól tudunk együtt élni, bár én nyilván nem mindig érzem át, amikor a normális szobatársaim érzelmi viharban áznak. Ennek ellenére próbálok segíteni, ha tudok.

Amikor beindulok, sokat tudok beszélni, de általában engem kérdezni kell, illetve nagyon sokszor nem igénylem a társalgást, és ezt furcsállja az a srác is, aki írni szokott(csak haverok vagyunk, ő szerencsére nem kezdeményez, nekem sem kellene többre) többek között...

Szóval álmodozó vagyok, de a kezembe vettem az irányítást, és van esélyem egy jó karrierre, ha meglesz a diplomám. Viszont suli mellett csak álmodozom, továbbra is rajzolok, írok, és nem tudom, ez milyen már. XD