Emberek, miért nem vagytok őszinték facebookon?

A kiindulópont a kérdés volt és a fb-on történt hatalmas katasztrófák lelki traumái. Te vetted védelmedbe a kérdezőt, Te támadtál rám, amiért jelentéktelennek tartom ezeknek a kapcsolatoknak nagy részét.

Nem én jelöltem ismerősnek ismeretleneket. Én csak regisztráltam, barátaimat, rokonaimat, munkatársaimat felvettem, aztán isminek jelölt a fél falu, olyanok, akikhez semmi közöm a közös lakhelyen kívül. Természetesen letiltottam szinte mind, mert nem voltam kíváncsi az idióta idézetekre és a siralmas fotóikra. Nem az a baj, ha valaki ott tart kapcsoltat, hanem az, amikor csak ott éli az életét, és nagyobb jelentőséget tulajdonít ezeknek a kapcsolatoknak, mint amekkora valójában, miközben személyesen képtelen ismeretségekre szert tenni, képtelen szemtől szemben kommunikálni, mert megszokta fb-on az egyszavas üziket. És az 59 éves, 63 éves emberek nem nyomkodják egész nap a telefonjukat, nem bámulják a monitort, mint a sült halak, hogy mikor jön egy lájk. Nem azonos kategória a mai fiatalokkal.