Egyes huszoneves csajok miert csinaljak ezt?

Mert ez a korosztály már pont az, aki a nettel nőtt fel és ezt szokták meg az évek alatt.

Aztán ha valakinek nincs önbizalma, szereti hallani, hogy milyen szép, hányan szeretik, stb. Persze gondolom tudja valahol, hogy a kommentek, like-ok lószart se jelentenek, de struccpolitikával jó az is.

Meg hát ilyen látszatvilágot élünk, a tizen-huszonévesek számára ez az elsődleges dolog - tisztelet a kivételnek. Kitesz magáról egy képet, akkor látják, hogy szép. Bejelentkezik valahonnan, látják hogy ott volt és neki milyen jó meg mekkora arc. Kitesz egy idézetet, vagy hogy éppen mit olvas, hogy bebizonyítsa, hogy ő jobb meg okosabb, nem olyan, mint a felszínes idióták, mert ő olvas (más kérdés, hogy az esetek nagy részében valami Oravecz vagy Coelho :D) És persze ott van az unalom is, ha ennyire szem előtt van, akkor valaki már csak ráír valami kapcsán és lesz kivel beszélgetni. Szerintem általában önigazolást keresnek.

És ne felejtsük el a birkaösztönt se, ami szintén annyira jellemző manapság: másnál látta, nehogy már ő kevesebbnek tűnjön.

De szerintem még ők a kisebbik rossz a közösségi oldalakon. Személy szerint a különféle aktivista-fanatikusok jobban zavarnak. :D

Én nem vagyok ilyen, nincs fb-m. Viszont, simán bele tudom magam képzelni, miért jó ezt csinálni. Mindenki vágyik kisebb-nagyobb mértékben arra, hogy pozitívan erősítsék meg, dicsérjék, vagy csak véleményezzék, ami majdnem olyan, mintha tanácsot adnának. Minél több nyomot hagy az oldalán egy ilyen, törődésre vágyó ember, annál több apropót ad arra, hogy szóljanak hozzá 1-2 kedvességet, vagy csak lássák, mit csinál, milyen is az élete. Ha valakinek abszolút nem tudják, hogy megy az élete, mit csinál, hogy érzi magát, és nem kapja meg a pár kedves sort, dicséretet, azt úgy is le lehet fordítani, hogy nem kiváncsi rá senki, és mivel nem is ismerik, ezért nem is értik meg, pedig a megértés a legtöbb embernek fontos.

Persze ezzel nem értek egyet, és aki így érez, az már félreértelmezi magában a törődést, megértést (ebből meg egyenesen jön pl. párkapcsolati csalódás, rosszul felmérni a másik széndékát, "törődését"), de gondoltam leírom, hogy én hogy képzelem el az ilyen gondolkodást. Szerintem nem oltogatástól, meg hülye dolgok irogatásától fognak megváltozni, hanem attól, ha elkezdik máshogy is kapni ezeket a dolgokat. Szóval mosolyogjunk többet egymásra, kérdezzük meg hogy van a másik, ilyesmik.