Az emberekben tényleg nem lehet megbízni?

Mindig igyekeztem segíteni, ha tudtam, másoknak. Gyerekkoromban is ilyen voltam. De az utóbbi években rájöttem, amire a szüleim sokszor figyelmeztettek már, és persze nem hallgattam rájuk, hogy az emberek számítóak és kihasználják azt akit lehet. Pár éve kaptam egy osztrák munkaajánlatot, ahova elhívtam egy barátnőmet is, mivel anyagi gondjai voltak, engem hívtak be dolgozni. Mikor felhívtam és megkérdeztem tőle, h őt is hívták-e, ő azt mondta, h nem. Másnap pedig csodás módon mégis ő kapta meg a munkát. Mint megtudtam sikeresen bekönyörögte magát az én helyemre. Mondjuk 1 hónap után kirúgták, mert nem jól dolgozott. Tavaly például volt egy viszonylag jó, de legalább stabil állásom Ausztriában, ahonnan egy állítólag barátom sikeresen kitúrt. Felmondtam, mert nem bírtam elviselni, h ő is odajött dolgozni. Rám hivatkozva vették fel , holott egy szót sem beszél németül. Aztán már 2 nap után akkora mellénye volt, mintha ő szerezte volna egyedül a munkát, és ő lenne a nem tudom ki. Aztán volt egy 4 éves kapcsolatom, a srác mikor nálunk volt szépen elvárta, hogy pl én vegyem meg a buszjegyeit. Mikor egyszer lebetegedtem még arra sem volt képes, h hozzon nekem valami ennivalót, inkább hazament az anyjához, mondván, h én ne használjam őt ki. Tavaly volt egy 5 hónapos kapcsolatom egy sráccal. Róla tudni kell, h 2 évre elvették a jogsiját, és újra kellett neki csinálni, ami ugye pénzbe kerül. Adtam neki jóhiszeműen 100.000Ft-ot, mert sajnáltam. Plusz kétszer szereztem neki munkát egyszer Ausztriában, pedig szart se tud németül, aztán itt a határ mellett. De egyik sem volt neki jó, pedig mindkettő jól fizetett. Róla tudni kell, h áltsulit végezte csak el, az ország keleti részéről jött és félig nem volt magyar, amit utólag mondott el, ugyanis nem látszott rajta. Gondolom értitek mire gondolok. Állandóan azzal jött, h ő utál itt és haza akar menni, és én is menjek vele, mert itt olyan szar és mások az emberek. Végül szakítás lett a vége, meg persze minden szarnak elmondott, olyanokat mondott, amiket álmomban sem tudtam volna elképzelni és nem tudom mivel érdemeltem ki, mert soha nem hazudtam neki, sőt segítettem amiben tudtam. Végül hazament. Még írogathatnék dolgokat a gyerekkoromtól kezdve, de talán dióhéjban ennyi. Van még valaki aki hasonló cipőben jár? Igazából jól esett most pár dolgot kiírni magamból.