Az szerintetek mennyire lehet hátrány/előny az életben, hogy 30 évesen sokszor 20 évesnek néznek, de nagy ritkán még 18-nak sem?

Mindenki elcsodálkozik, mikor megmondom, mennyi vagyok, mert 20-25-nél többnek senki nem néz. Valaki azt mondja, hogy ez lehet előny. Ugyanakkor olyan is volt már /és van is a mai napig/, hogy kiskorúnak néztek... Mikor bementem a cigiboltba /ahová eleve ugye nem csak vásárolni, de belépni is csak nagykorú léphetne be/, akkor vásárláskor simán elkérték tőlem többször is a személyit. Pl. 1 hete is. De az is igaz, hogy ez főleg akkor van, ha új boltba megyek vagy új az eladó. Ha "törzshelyre" megyek és az eladót sem először látom, akkor már nem kéri el, mert tudja.

A vonaton is megkérdezik néha, hogy miért nem vettem igénybe a 26 éven aluliaknak járó kedvezményt vagy hogy miért nem diákjegyet vettem...

Ha találkozok egy idősebb /50-60-70 éves/ vadidegen emberrel, néha gátlástalanul letegez engem /igaz, olyanok is vannak, akik magáznak, de ez nagyon elenyésző/. Ami összességében nézve nem gáz, mert nekem pont az lenne a furcsa, hogy nem tegeznének. Csak az ok nem tetszik, amiért azonnal letegeznek /vagyis hogy túl fiatalnak nézek ki/.

Más is van ilyen helyzetben? Örüljek ennek vagy sem? Kicsit félek, hogy így nem nagyon fogok tudni érvényesülni az életben, mert túlságosan kölyökképű vagyok. :S :/ Nagyon sokan megemlítették már ezt nekem. Mármint nem azt, hogy nem fogok érvényesülni, hanem hogy az arcom túl fiatalos. Tanácsolta már pár éve egy csaj ismerősöm, hogy szerinte szakállat kéne növesztenem, attól olyan férfiasabb, "macsósabb" lennék. Van is olyan, amikor 2-3 hétig egyáltalán nem borotválkozok, de inkább csak lustaság miatt. Akkor valóban mintha idősebbnek néznék ki /mikor így mentem be a dohányboltba, akkor pl. soha nem kértek tőlem személyit :D/. De hosszú távon nem szeretem, mert egy idő után zavar is, szúr is és igénytelennek is érzem, ezért egy idő után mindig lehúzom tök simára a pofám.