Miért van ez, hogyan lehet változtatni?

Van egy barátnőm, régen "legjobbak" voltunk, de aztán állandóan veszekedtünk, és lassacskán egyre eltávolodtunk egymástól. Van, hogy -ritkán- nevetünk, vagy megint jól elvagyunk, de velem undok. Leszól, kritizál, pedig normálisan kérdezek tőle valamit. Ő mindenkivel kedves, mindenki a barátja, ő az osztályban, a "legaranyosabb", mindenki neki hisz, nekem meg senki, én egy senki vagyok. Szóval már nem beszélem meg a gondjaimat vele, elvileg neki is vannak, de ezt alig hiszem el, hisz neki az élete szinte tökéletes. A családja egyben van, testvérei vannak, sok barátja, ezek rólam viszont nem mondhatók el. El sem hinné, mert mindig pozitív, és ez nagyon zavar. Nem érti meg, de közben "neki is van", de ezt komolyan nem tudom elképzelni. Tudom, ez úgy hangzik, mintha ennyi erővel akkor ő sem tudná az enyémet, de ez más. Tényleg. és nagyon rosszul esik, amit csinál. Mindenki hátba szúr egy nagyon nehéz időszakomban. Tudom, hogy az emberek önzők, és csak magukkal foglalkoznak...