Csak féltékenyek vagy tényleg nem érdeklik ezek őket?

Huszas éveiben járó fiatal pár vagyunk. Nem keresünk rosszul, bár ez a környéken megszokott (külföldre járunk át). A pénzünket elég jól osztjuk be, sokmindenre telik belőle.

Régen kicsit közelibb volt mindenkivel a kapcsolatunk, holott mi - szerintem - nem változtunk soka, ugyanúgy viselkedünk mindenkivel, nem mutogatjuk a pénzüket, nem is emlegetjük, mink van.

Most, hogy elmentünk egy közel 2 hetes nyaralásra, illetve tervezgetjük a lakásvásárlást, most tűnt fel, mennyire eltávolodtak a rokonaink, illetve hogy a munkatársaink sem érdeklődnek annyit, mint rég. Pl hogy milyen volt a méregdrága nyaralásunk, csak a külföldi kollégák kérdezték, akik úgyszintén voltak már ilyen helyen, a magyarok meg sem kérdezték. A családjainkat sem érdekelte, milyen volt, pedig rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, bejártunk 6-7 nagyvárost, rengeteg dolog történt velünk, de ők is csak azt kérdezték, hogy mennyit fürödtünk (kb. semennyit) és hogy milyen meleg volt a tenger. A képeinket sem nézték meg, pedig csináltunk közel 1000-et. A rokonaink ráadásul tudják is, hogy nekem mindig is ez volt az álomországom, később ott szeretnék élni, ezért is volt ennyire fontos nekem.

A lakásvásárlás is csak addig érdekel mindenkit, míg le kell beszélni minket róla, egyébként semmit nem kérdeznek róla, hogy állunk. Tanácsot csak annyit adnak, hogy ne költözzünk el innen (elmennénk messzebbre), amivel semmire nem megyünk. De pl. amikor megvettem a kocsimat 1 éve, ez az első autóm, de az sem érdekelt szinte senkit, csak a munkatársak kérdezték meg furcsa grimasszal, hogy hogy volt rá pénzem, de pl a gyerekkori barátnőm látta, de szót sem említett róla, hogy jéé, új kocsid van?! Vagy pl pár hónapja vettünk új tv-t (18-20 éves volt a régi), azt sem akarta senki sem megnézni (persze családtagokra értem).

Néha nem értem, ennyire nem érdekeljük az embereket vagy ennyire irigyek? Olyan szívesen megmutatnám nekik pl a nyaralásos képeket, milyen gyönyörű helyeken jártunk, olyan jó lenne megosztani a tapasztalatainkat, a velünk történteket valakivel, de mindenjhol csak a szájhúz

st meg az irigység jeleit látom. Néhányan hasonlóan keresnek, mint mi (pl a testvéremék, munkatársaink), mégsincs semmijük (nem értem, hogyan), szerintem nekik bántja a legjobban a csőrüket.

Más is tapasztalt már hasonlót esetleg? Féltékenység, irigység lenne? Mert azt tudom, hogy mi nem vágunk fel semmivel, de akkor is...