Undorító dolog az irigység?

Abszolút megértelek kérdező.Sajnos én is találkozom ezzel a jelenséggel.Nem tudok mit írni csak azt hogy az élet igazságtalan.Persze könnyű azt írni hogy "könnyű irigynek lenni és nem tudni mi van abban a családban"-kezdetű dumát,de mindenki tudja hogy ahol pénz van ott a lehetőségek is kitárulnak pl.nyaralás,tanulási lehetőségek és még sorolhatnám...és az olyan családokban annyi vita sincs.2 ember leginkább a pénzen veszik össze és a spórolás,pénztelenség nagyon kiábrándító tud lenni,főleg úgy hogy azt látom hogy az xy semmit nem tett és nagyon bejött neki az élet.Szántalan példát tudnék erre mondani én is.Pl. általánosba volt egy osztálytársam egy nagyon buta,együgyű lány,aki könnyűvérű is volt,külsőre nem volt egyáltalán jó csaj...és pár évre rá hogy kijártuk az iskolát az egyik leggazdagabb vállalkozóval összejött.Korban csak pár évvel idősebb a srác nála,aki jóképű,temetkezési vállalata van és virágüzletei.Dús gazdagok és élnek mint hal a vízben.Másik ilyesmi ismerősöm is van...Romániából egy kis faluból jött,egy irtó gazdag férfivel összejött,50 millás házban lakik.Mondjuk ő sokkal jobban néz ki mint a volt osztálytársam,de akkor is igazságtalan hogy negyed annyit nem kellett dolgoznia az életben mint nekem és úgy él mint egy királynő.Igen kérdező,ez bosszantó és ilyen mindig lesz..és azzal szembesül az ember hogy amiért neked kőkeményen vért kell izzadni másnak egy csettintésre megvan.Ráadásul az ember aki gürizik idővel elhagyja magát,életunt lesz és 50 éves korára akarva akaratlanul rá van írva az ember arcára a keserűség.Mondhat bárki bármit ez így van.Az élethez szerencse kell ami sokszor a hülyéknek kedvez :(

Igen utolsó.Én is ismerek ilyen gazdag családokat,ahol a férj csalja a feleségét,DE mégsem válnak el akármekkora a feszkó,mert a vagyon összetartja őket és a feleség inkább lesz egy megcsalt áldozat,de marad az anyagi jólétben,mert "kifelé lehet mutatni a mintacsaládot".Hát erről van szó...s az sem biztos hogy az ilyen házasságban a feleség annyira boldogtalan.Azért aki jó helyre beházasodik az mérlegel pl.hogy könnyen megcsalt lehet és beletörődik a sorsába.És ettől még hidd el hogy sokan fogják irigyelni a külső szemlélők,még ha hihetetlen is.

Szerintem ilyen esetekben, amikor egy engem megbántott emberek irigykedek, az normális. Ha indirekt módon is azt sugallná a másik ember, hogy ez mennyire undorító az én helyzetemben, olyankor felteszem a kérdést magamban: vajon a szimpatikus, jóérzésű emberekre miért nem "irigykedem". De másrészről ez az irigykedés nevetséges is, ha úgy világítom meg, hogy talán én sem vagyok annyira jóérzésű, hogy a másikat utálhassam. Pl. sok ember arra panaszkodik, hogy nem igazságos, hogy másoknak könyebb az élete, miközben ők is valahol pontosan azt szeretnék, hogy nekik is olyan könnyű legyen, ilyenkor ha irigykedés is van, nem lehet azt mondani, hogy ez igazságtalanság; ha annyira irigyelném a másiknak az életmódját én is törekedhetnék olyan fele, mégsem teszem, semmilyen formában, így megsem futnak a fejemben az ilyen viszonyítgatások sok emberrel szemben. Szerintem ha az irigység természetes érzés is lehet, magunkban kell helyretenni azt, hogy mit is akarunk, és azt keresni; pl. ha nagyon akarnám, akkor nekem is lehetne valamilyen formában könnyű életem, de sohasem volnék nyított olyan kecsegtető helyzetekre, amelyek ezt bármilyen formában lehetővé teszik, többnyire szívesen választom a nehéz utat.

emberen*