Van köztetek olyan, aki nagyot csalódott az emberekben? Milyen jellemváltozáson estetek át ennek hatására? Hogyan viszonyultok az egyes emberekhez?

Én az emberiségben csalódtam nagyot. Azt hittem, a felnőttek valóban felnőttek. És rá kellett jönnöm, hogy alig van néhány.

Már az egy nagy csalódás, hogy annak ellenére, hgy Ájfón és Ájped van mindenki kezeiben és kapcsolatokban és házasságokban úgy viselkedünk, mint az Ősember :D

8. Osztályban a kis falumban jártam iskolába, a legjobb barátom/barátaim, akik tényleg igazi barátnak gondoltam, szó szerint egyik napról a másik napra kiközösítettek. Sokat gépeztem, nagyon jó voltam a játékokban, én voltam a legjobb közülük. Bírták a fejem, de még most sem tudom miért csinálták. Azóta nem nevezek senkit barátomnak, csak akit sok ideje ismerek és tudom hogy megbízhatok benne. A jellemem abban változott, hogy megfontoltabb, körültekintőbb vagyok, ami jól jön. És ha lehet. Nagyon nem bántok senkit, de ha lenne erőm hozzá, a bunkó embereket megverném.

Nem kötődöm 100%ig senkihez.

Én is sokat csalódtam ez emberekben még olyanokban is akikről soha nem feltételeztem volna. Ezek után beszélgetek bárkivel de nem kötődők senkihez. Megtartom a tisztes távolságot mindenkivel.