Voltál-e pánikhelyzetben valaha? Hogy volt, mire emlékszel?
(A rúgdalós riporternőről jutott eszembe. Hogy azt mondta, hogy pánikhelyzetben volt).
Én voltam. Egy kiránduláson, ahhoz, hogy egy barlangba bejussunk, egy szűk résen, alagútfélén kellett bemászni négykézláb.
Nem is gondoltam, hogy bármi különös történhet.
De amikor előttem is mászott valaki, meg már mögöttem is volt valaki, a sarkamban, zszonyatosan elkezdett dobolni a fülem, elkezdett folyni rólam a víz, és aonnal kint akartam lenni. Elindultam hátrafelé, talán, mert ott éreztem valami fényt, de nem vagyok biztos, hogy azért.
Igazából nem tudom hogy értem ki, csak a fejemben a zúgásra, a fülemben a dobolásra.
Aztán,ahogy kint álltam a nyílás előtt, éreztem, hogy remeg a térdem, folyik rólam a veríték, és már dideregtem a hideg verítéktől. Azon csodálkoztam, hogy a lábamon állok, nem tudom miért.
És, hogy körülöttem állnak, és kérdezgetik, hogy mi van, mi baj, hogy vagyok, minden rendben?
Az érdekes, hogy nem tudom, hogy jöttem ki.
Utólag; akkor voltam pánikhelyzetben először.
De azóta, ha felvonóban kell menni, összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben, de érzem, hogy rossz bezártan lenni.Érzem a verítékezést, és a megkönnyebbülést kiszálláskor.
De a zárt MRI-ra sem tudok vállalkozni, arra gondolni is zavar.
válasza:
válasza:Hiába hivatkozik az exriporternőci a pánikhelyzetre, nem fog vele elérni semmit. Teljesen egyértelmű, hogy szándékosan rúgott. Okádék a "nő".
Ilyen mint nálad, ilyen nem volt. Voltak már necces helyzeteim, de esemény közbe nincsenek, csak utána reszketek mint a nyárfalevél.:D Esemény közben mint a cövek állok.
Nekem még nem volt olyan gondolatom, hogy bele tudnék rúgni valakibe, ahogy írod.
De arra nem emlékszem, hogy kifelé tolatva rúgtam-e, vagy hogy mit csináltam. És arra se, hogy hogyan kerültem ki. De nem mondták, hogy mások húztak ki, szóval valószínűleg magamtól kerültem ki. Lehet, hogy ha befelé húztak volna, akkor ütöttem-vágtam volna, nem tudom.
2-es; én nem tudom, hogy pontosan mi minősül pánikhelyzetnek, de én nem emlékszem a rés közepétől a kint állás közötti időre. És kint az volt az első gondolat, amire emlékszem, hogy "jé, én állok?hogy bír el a lábam?" , mert annyira remegett a térdem.
És nem tudom, hogy kiabáltam-e, beszéltem-e, rúgtam-e, folyott-e pl. a nyálam is úgy, mint ahogy a veríték folyott rólam.
Utólag, meg kellett volna kérdeznem, de akkor nem jutott eszembe. De a körülöttem levő emberekből ítélve ijesztően nézhettem ki.
válasza:Én világ életemben talpraesett, mondhatom, kemény-legény voltam. Soha nem féltem szinte semmitől.
Elküldtek MRI vizsgálatra. Fél évet vártam a soromra.
Tudni kell elég nagydarab vagyok, széles vállakkal. A gép súlyhatárán voltam. Lefekvés után közölte az asszisztens pasi, tartsam a karomat magam mellett. Rátett a fejemre, vállaimra, kicsit mellkasomra egy műanyag rögzítő keretet. Mér az se tetszett.
Ahogy bevitt a gép, azonnal összenyomott oldalról. Karjaim egyáltalán nem fértek el, tehát kissé rám préselődtek, füldugót nem kaptam. A zaj nagyon kellemetlen volt és hangos, levegőt alig kaptam...
Egyre jobban izzadtam, hiszen nyári hőség volt, a klíma pedig nem volt a helyzet magaslatán. Az izzadástól még jobban tapadtak karjaim a műanyag felülethez, minden ki be mozgásnál dörzsölődött. Visszhangzott a fejemben az asszisztens szavai, "kb. 25 perc a vizsgálat"! Pár percet sem bírtam, megnyomtam a vészjelző gombot. :-(
Életemben élősszőr féltem, sőt, rettegtem. :-(
Jelenleg nyitott MRI-re várakozok. Talán avval jobban fog menni, de sajnos a para bennem van, már előre rettegek attól is. :-(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!