Személyiség zavarom lenne? Már az őrületbe kerget ez az egész.16/L Mit tegyek, mi van velem?

Jól belevágva a közepébe,arról lenne szó,hogy úgy érzem mintha zavarna a saját viselkedésem. Nem tudom,hogy írjam le,annyira zavaros.Az utóbbi egy és fél évben nagyon sok rosszat kaptam a régi osztályomtól pl: beszólások a külsőmre,cikizések,stb. E miatt nagyon magamba fordúltam és igyekeztem minél visszahúzódobb lenni,hogy még csak véletlenűl se "lássanak" meg.Ez végülis nem volt akkora nagy változás ,mert alapból mindig is csendes voltam de azért..még normálisan tudtam kommunikálni és viselkedni.Azt hiszem innentől kezdve történhetett valami,mert rengeteget stresszeltem az osztályom és a vizsgák miatt meg rendszeresen kezdtem hallucinálni ,hogy oldjam magamban a feszűltséget.Igen.Hallucináni.Az én esetemben pl:elképzelem,hogy olyan ember vagyok,akire mindenki felnéz.Csakhogy még így is egyfolytában csak szorongtam.Az idei nyári vakációt meg végig görcsölltem,mert hihetetlenűl féltem az új osztályomtól.(mostmár van alapja legalább) Aztán a suli elkezdődödt.Ha anyu nem kísért volna el és nem tettem volna szert általa egy barátnőmre,aki anyu egyik ismerősének a lánya,akkor csak álltam volna mindvégig ,mint Bálám szamara,mert ténleg csak álltam és belűl úgy éreztem,hogy megfulladok.Hihetetlenűl rossz volt az a nap.Aztán a második nap,késtem negyed órát,mert most sokkal meszebb van a suli és megkell szoknom,hogy korábban kell elindúlnom,így mire odaértem,+még elis keveredtem,mert nem kaptam az infó termet,már vagy negyed óra hiánnyal estem be az ajtón,mire szerencsésen mindenkinek beíródtam "lúzerként" ,de ténleg lúzerség ennyit késni első nap,nem?Ha én lettem volna az egyetlen új,még örültem volna neki,mert filmbe illő lett volna,de rajtam kívűl sok új volt,akik ráudásul még faluból jött be.Így jön az,hogy:basszus,pont nekem nem illene késnem".

Így kezdődödt minden.Az első napokban nagyon levoltam tőrve,mert az anyu által szerzett barátnőmön,Bettin kívűl senkivel se beszéltem,űltünk ketten és néztünk ki a fejünkből.Aztán jobb lett,mivel szereztem 2-3 barátnőt,akik kedvesek és hozzám hasonlóan kis szerénykék voltak.Először álomba illő volt minden,jól esett az első magányos napok után egy kis csapatban lenni.Persze tudhattam volna,hogy túl tökéletes minden.A lányoknak már voltak párkapcsolataik,(velem ellentétben)és az egyik már horgonyra akadt közüllük egy igazi bunkóra,szó szerint.Nagyon nem élvezem a srácot,mivel oké értem,hogy megvan a szimpatia de nem kell ám odajönni és elfoglalni az egyik barátnőm elől a helyet,hogy oda üljön és vakánykodjon,miért kell egyáltalán a társaság orrára kötni,hogy mi van?Utálom az ilyen embereket.Ennek ellenére a kis szerény barátnőim csak űlnek ott,valaki ökörködik vele és valakki hallgatja a "khm" beszólásait a srácnak. Innentől kezdve rájöttem,hogy nagyon külömbözök tőlük,észre se vették,hogy elmentem.Aztá

n persze bevallota egy-kettő,hogy utálja az újdonsűlt Rómeócskát.Persze,hát miért maradtak akkor ott vele? Mostmár mindegy.Szerencsére már ritkábban látogat hozzánk a srác,azóta ugyanúgy le-leüllünk együtt de valami nem stimmel.A suliban,velük jól elvagyok ,bár igazából csak Bettivel vagyok legtöbbször és ő is annyira más.Valahogy úgy érzem,hogy egy láthatatlan gombóc van a számban,aztán mire hazaérek már a torkomban van ez a gombócka.Estére már a holnap reggelen görcsölök és azon,hogy mennyire lúzer vagyok mennyire egy senki,ha nem vigyázok rá fognak erre jönni a többiek és akkor egyedűl maradok örökké.Alig tudok elaludni,mindenféle rémeket képzelek be és olyannyira görcsölök,hogy észre se veszem,hogy már 2:00 és még mindig nem tudok alunni. Aztán suliban meg semmi,szimplán csak van egyszer-egyszer egy kicsi rossz megjegyzés a fejemben másokról és kész.Nincs rettegés vagy szorongás.De aztán estére már megint előjön ez.Most is.Végig

ilyesmikről agyaltam,míg írtam.Néha már idegesít az,ha a suliban nyugodtan nevetek,olyankor arra gondolok,hogy inkább hallgatnék és maradnék csendben vagy óvatosan miket mondok el másoknak,mivel még őket sem ismerem.

Az őrületbe kerget már ez a kettőség.Van az a mondás,hogy :" Egyik felem sír,másik felem kacag" Na,ezt érzem én is csak épp "egyik szorong másik lazúl" változattal.Mi a csudát csináljak? Nagyon nem bírom ezt már.

Valaki volt már így? Mi ez az egész? Előre köszönöm a válaszokat!