Vannak olyan emberek a közvetlen környezetetekben, akit talán észrevétlenül is, de elkerültök vagy kiközösítetek? Miért teszitek? Foglalkoztat benneteket a gondolat, hogy tisztázzátok vele mit gondoltok róla valójában?

egy társadalomban, csoportban elkerülhetetlen és magától értetődő , hogy egyes embereket kiközösítenek, kiutálnak. A kiközösített emberek egy része ezt azért szenvedi el, mert egyszerűen individualista, nem társasági lény, vagy csak "más" mint a többi. Minnél magasabb egy csoport elvárása, minél idiótább és külső elvárásokból adódó, tényleges-lényeges dolgokat jelentő tényezőket tart szem előtt, annál több ember nem üti meg ezt a mércét. Tízéves kislányok csoportjában kábé minden negyedik ki van közösítve. Buddhista szerzetesek között talán minden tízezredik. Tudom, a börtönben megverik és köcsögöltetik a gyengét, katonai közösségben ütik a bambát, de a köznapi élet nem az erőszakra épül, és nem ez a meghatározó.

Ne feledjük el, hogy egy csoport sokkal nagyobb valószínűséggel közösíti ki azt, aki antiszociális, avagy szellemileg problémás, személyiségzavaros, pszichésen terhelt. Más szavakkal és plasztikusan: nem azt fogod kiközösíteni, akinek testszaga vagy lyukas nadrágja van, hanem neki szólsz, hogy öreg, büdös vagy, mosakodj meg, vagy varrd meg a gatyádat, mert hogy nézel ki. Azt fogod kiközösíteni, akinek nem szólsz, mert TUDOD, hogy teljesen felesleges szólni neki, mert nemcsak, hogy nem hallgatja meg, hanem visszatámad. Egy kiközösítésnek értelmes emberek közösségében igen nagy valószínűséggel nem egy megoldható dolog az oka, amiről az "illető nem tud", hanem az illető összegyénisége, amely konfrontatív.

"Ha a probléma egyszerűen megoldható, jelezzük felé."

Nagyon érdekes, hogy a cégvezetői véleményem mennyire eltér a magánvéleményemtől.

Cégvezetőként igenis szólok, ha valaki ápolatlan, büdös, és általában olyan kinezetű, vagy úgy viselkedik, hogy a cég helytelen megítésését idézné elő.

Magánemberként, csak ha megkérdezi valaki, hogy mi a bajom vele, vagy miért kerülöm, akkor mondanám el ezeket. Amúgy inkább kerülöm. Nem az én tisztem odamenve "sértegetni".

Cégvezetőként sajnos nemszeretem kötelességem, hogy minden flottul menjen, mindenki ápolt legyen, és úgy viselkedjen, úgy beszéljen az ügyféllel, hogy elégedetten távozzon...

De mindezt mindenkinek otthonról kellene hoznia, és ezeket az Édesanyjának kellett volna neki annó megtanítania...