Szerintetek az valamilyen szinten baj, ha én képes vagyok mindenkivel megtalálni a közös hangot?

Pölö, ha kapok egy üzenetet valahol és nem köszön az illető, akkor nem akadok ki és nem magyarázom meg neki, hogy márpedig köszönni illik, meg így meg úgy kell megfogalmazni egy levelet, hanem én is rátérek a lényegre és nem kezdek köszönésbe én sem. Aztán felveszem azt a stílust, amit a partnerem képvisel.

Néhány barátom már megjegyezte, hogy mégis hogy vagyok képes beszélgetni azokkal a másik emberekkel, ők olyan bunkók, meg nagyképűek, meg hogy néznek már ki...

Én nem gondolom így, sosem ítélek el senkit elsőre. Mindenki lehet jó fej, az a véleményem akármit is képviseljen a stílusa, csak jól kell hozzájuk állni.

Volt amikor röhögtek rajtam, meg lökdöstek, de akkor is csak elhülyültem a dolgot, meg vissza viccelődtem és meg voltak döbbenve egy pillanatig, aztán jóban lettünk.

Lehet, hogy a hátam mögött attól még kiröhögnek, de az már nem érdekel.

Emiatt nem lesznek közeli barátaim? Olyannak kéne lennem, hogy kiválasztok pölö 5 embert akivel jóban vagyok és a többieket mind elítélem?

Bár ha ez az elvárás, akkor én inkább leszek lázadó. :D