Akit érettségi után kitesznek a szülei, még viheti valamire?

En erettsegi utan kulfoldre megyek bebiszitternek, majd egy tanarit elvegezni egyetemen es melle dolgozni. Onerobol, mar most kapargatom a penzt ra. Csak egy erettsegim, 1 felsofokum es egy kozepfokum vqgy felsofok lesz.

Szoval lehetseges.

Igen lehet

en magamtol mentem el mert hittem es hiszek benne csak sajat erobol van igazi tuleles es gyozelem

Kulfoldre mentem egy evre aztan ott ragadtam ott vegeztem nyelviskolat majd egyetemet.

Kitartas akarat elni akaras kerdese a dolog motvacio kell semmi mas

Apám 18 éves korom óta hetente fenyegetőzött ezzel. Aztán elváltak. Havi szinten ért fizikai bántalmazás is. De inkább lelki terror volt a rosszabb.

21 éves koromban én költöztem ki. Nem volt túl szörnyű a helyzet, de nekem menekülnöm kellett otthonról.

Magamat tartom el azóta is. Segélyt kértem, tanulmányaimhoz. Kevesebbet kaptam szociális támogatás néven, mint az, aki autóval ment megnézni az eredményeket. Ez mocskosul bosszantott.

A pszichológusokban nem tudok bízni, mert erre adtak elég okot nekem, pedig jó lenne egy normális pszichológussal beszélni ezekről! Eddig 3at próbáltam. 2 különböző városból. Ez számomra már elég ahhoz, hogy a többi se induljon jó lapokkal.

De azért a magneb6-ot rendszeresen szedem, hogy legalább ne hulljak szét.

Dac vezérelt és a túlélés. Keveset buliztam, kevés barátom van. Segítőkész és értelmes vagyok (mások szerint). Mázlim az volt, hogy a matek-fizika-informatika tárgyakon kívül semmi más nem érdekelt az iskolában. Ezért én programozó lettem. 500 bruttó felett keresek.

10 év munkaviszony után sincs lakásom, mert egyedül mocsok nehéz elindulni. Nem járok nyaralni, mert spórolok egy házra. Az orvosokban nem tudok megbízni a fenti dolgok miatt, ezért most a törött lábamat otthon ápolom magamat.

Mondhatni, hogy nem vagyok sikeres, nincs olyan eredményem, mint akit a szülei támogattak és hátsója alá dugtak egy házat. De önálló vagyok. Keményen küzdök és lelki sérüléseim miatt utálom a társadalmat, befele fordulok és napi szinten órákban mérhetően gondolok az öngyilkosságra. De sosem kellett számolnom az aprópénzt, hogy mennyi marad a hónap végére. (ami szánalmas az országra nézve, de már sikernek számít)

Lehetsz sikeres. De lehetsz összetört is.

Mindenesetre sokkal nehezebb dolgod van, mint, aki meg tud beszélni másokkal csip-csup dolgokat, vagy komoly problémákat. Ezért komolyan fontos egy jó pszichológust találni én is már egy éve keresek egy normálisat, de nagyon nehezen szánom el magam arra, hogy tényleg elmenjek.

Elnézést az offolásért, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni:

#8-asnak: Eléggé elmeroggyantnak kell lenni ahhoz, hogy azért ne menj el helyrerakatni a törött lábad az orvosokkal, mert csalódtál a pszichológusokban (akik nem is orvosok, hanem bölcsészek).

Ez kb. olyan, mintha nekem ovisként rossz élményeim lettek volna a fogásznál, és emiatt nem járnék henteshez, mert a hentesen is fehér köpeny van. BETEGES!