Nálunk miért számít akkora durranásnak a Nike Air Max cipő, az IPhone, illetve a BMW? Miért van olyan sok pénzcentrikus ember? Mi értelme a parasztvakításnak?

"Azt tapasztalom, hogy a nyugat-európai emberek között nem sok embert találni, akinek a legtöbb gondolata a pénz körül forog"

Amiből elég van, azzal nem foglalkozol. Ha megnézed, itthon sem az igazán gazdagok állnak le menőzni mindenféle méregdrága, látványos fogyasztási cikkel. Aki hozzászokott, hogy van pénze a minőségre, nem kell félnie a sárga csekkektől és a hó végén is jót eszik-iszik, az nem fogja az arcodba tolni az új iPhone-ját, nem fog villogni a BMW-jével. Megveszi, amire szüksége van, lehetőleg nem a legolcsóbbat és használja.

Azokkal van probléma, akiknek hirtelen szakadt a nyakukba "rengeteg" pénz. Felnőttek holmi csóró parasztgyerekként, aztán mikor végre lett egy minimálbérnél jobb állásuk, hirtelen azt sem tudják, mit kezdjenek a havi bruttó 110 ezrükkel és azt érzik, hogy nekik most nagyon meg kell mutatniuk, milyen marha gazdagok. Az ilyenek szoktak megbolondulni rövid idő alatt. Évekig jó volt a kopott "gombos Nokia" kategóriájú telefon (már ha volt nekik), de amint a csekkek befizetése után is marad némi pénzük, rögtön kell valami nagyképernyős, drága (vagy annak tűnő) okostelefon, mer' anélkül már élni sem tudnak. Onnantól pedig kötelező az Apple-logót villogtatni mindenkinek, az már úgysem látszik, hogy egy androidos klónnal menőznek.

De olyan is van, hogy az általános és középiskolát kihúzza a proli vonaton-buszon zötykölődve, mindig mindenhová időben odaér, semmi gondja nincs, aztán mikor elkezd dolgozni, hirtelen rájön, hogy a tömegközlekedés nem is létezik, a menetrendek lehetetlenek, nincs biztonságban és mindenféle betegséget összeszed, ezért sürgősen kell neki valami autó, mert anélkül nem lehet közlekedni. Még városon belül, a három utcával arrébb található munkahelyig sem. De ha már autó kell, akkor nem elég valami olcsó kisautó, rögtön húszéves nagy, fekete, nímett presztízsbatár kell, légkondival, hifivel, nagyfelnivel, fóliával. Abba' lehet jól tespedni.

Ugyanez a helyzet a ruhákkal is: amin nincs huszonöt méterről olvasható márkajelzés, az nem is jó. Legyen ráírva, hogy drága, lássa mindenki, hogy fussa ám drága dologra is.

Ilyen ez, aki "kinyihelőzik" a nyomorból, az rögtön meg akarja mutatni, hogy ő már nem az a mezítlábas csóró gyerek, aki volt, hanem van őneki pénze bőséggel. Sokszor a gyerekeikre is átörökítik ezt a mentalitást, így születnek a kiállhatatlan, végletekig anyagias elsőgenerációs értelmiségiek, akik magasról lenézik a diploma nélküli pórnépet, arról pedig szerényen hallgatnak, hogy a családban érettségijük is nekik volt először.

"Azokkal van probléma, akiknek hirtelen szakadt a nyakukba "rengeteg" pénz. Felnőttek holmi csóró parasztgyerekként, aztán mikor végre lett egy minimálbérnél jobb állásuk, hirtelen azt sem tudják, mit kezdjenek a havi bruttó 110 ezrükkel..."

Hát, nem tudom, lehet jobb ezeknek az embereknek.

Én ha úgy tetszik "holmi csóró parasztgyerek" vagyok, még is úgy érzem hogy a 110ezer pics*afüst annak ellenére hogy bár fiatal vagyok még 8 órás munkával soha nem kerestem még ennyit se...

Ennek két oka van. Egyrészt itthon nem valami magas az éleszínvonal, sok ember él létbizonytalanságban. ha pénzhez jut valaki, akkor az önmagának és másoknak is akarja jelezni, hogy ő nem tartozik ezek közé. A másik és sajnos ez a döntőbb: nagyon sok itthon a kőbuta ember, aki ettől érzi magát valakinek. A nagyobb baj az, hogy erre még sajnos vevőközönség is van, amint írtad.

A mentalitásbeli különbség jól látszódott az egyik Frei-dossziéban is. Ott beszélt arról az egyik New York-ban élő fiatal férfi, hogy már alapvető dolgokban is mennyire másabbak. Ott, ha egy társaságban szóba kerül valaki, akkor úgy beszélnek róla, hogy "Péter, aki itt és itt dolgozik, stb...", Pesten meg úgy, hogy "A porschés gyerek."

Én sose néztem le senkit ha nem almája,BMW-je van,barátnak soha.

Azt már igen ha igénytelen.

Azért veszik meg amúgy sokan,bevallom őszintén én nagyon adok a külsőmre,nagyon nagyon.

Csak minőségi ruháim vannak,telefonom,cipőm csak Boss ilyenek.Azonban sose hivalkodok velük,de ez nekem magammal szemben elvárás,én így érzem magam jól,és super slim fitt cuccokban,nem azért,hogy feszítsek,hanem ez áll nekem jól,ebben érzem magam kényelmesen,bevallom kocsiba se ülnék bele Suzukiba egyrészt számomra rossz érzést okoz,másrészt ott halok meg benne.

De ezzel se hivalkodás ez magammal szembeni elvárás,mivel imádom a luxust de sose bántottam barátaimat akiknek nem számít,sose néztem le a másik embert ha nem él luxusban.Inkább engem bélyegeznek meg sokan,izomagyú bunkó tralala tralala,holott soha nem mutattam mim van,sőt a márkajelzés sem látszik a ruháimon mivel mind egyszínűek,farmerjaim is,öltönyöm,elég ha én tudom milyenek.

Nagy márkajelzést mindig utáltam,ez jut eszembe róla :)

https://www.youtube.com/watch?v=ksFIJtceLL8

Na ez a gáz.

Lemaradt,én speciel azért veszem meg a ,,luxus dolgokat" meg imádom a luxust,mert egyetemistaként és gyerekként nem érhettem el,ezért teperek hajtok ezért tanulok,dolgozok,hogy végre olyan életet éljek ahol megadom magamnak a szépet,a jót,a kényelmet a jó érzéseket.

Régen sajnos nem voltak ezek,csak sokan felvágnak vele,ami nem jó.

A 21-es tényleg jókat írt, viszont nem hiszem hogy mindenki menőségből vesz ilyen dolgokat.

Nekem egy két éves Samsung okos telóm van,ami már egy évesen is vacakolt és ez az első okostelóm. Következő telefonnak egy régi típusú Apple-t szeretnék, hátha az bírja, és mivel régi, így nem egy vagyon, hanem viszonylag normális áron.

Meg minden vagyam egy kisautó. Nem menőzesből, hanem mert baromi rég óta tömegközlekedem és sok munkát el sem tudok vállalni, mert nem tudok bejárni.