Hogyan lehetne megoldani a generációs konfliktusokat?

Én elég érdekes körülmények között élek. 22 éves egyetemista vagyok, apukám 70 éves, anyukám 45. Apukám nagyon értelmes, művelt ember volt a maga idejében, most viszont úgy viselkedik, ahogyan egy hetvenévestől elvárható (szerencsére egészséges, de látszik rajta, hogy ez már nem az ő világa) Sokat gondolkodtam azon, hogy a generációk miért nem tudják megérteni egymást. Talán az lehet a baj, hogy az idősek/középkorúak nem tudnak lépést tartani a fiatalokkal. A mai világban a művészet nem erény, inkább "időpocsékolás", mi inkább a technológia iránt érdeklődünk. Egy ötéves jobban használja a telefont vagy a tabletet, mint egy negyvenöt éves. Szerintem ez az idő(sebb) generációt frusztrálja, és azzal kompenzálja, hogy szidja a fiatalokat, hogy milyen felszínesek, és nem törődnek semmivel. Pedig ez csak részben igaz. Igen, minket nem érdekel az, amiből nem tudunk megélni (irodalom, klasszikus zene, művészet) minket a tudományok és a technológia érdekel. Ugyanakkor mi globális szempontból sokkal tájékozotabbak vagyunk, mint a szüleink, nagyszüleink. Az anyámat erről megkérdeztem ő erre valami ilyesmit mondott:"Miért kéne nekem törődnöm a párizsi terrortámadással, vagy a szíriai menekültekkel, hogy az USA-ban legális a melegházasság, amikor a hetvenéves anyámnak rossz a csípője és csak kéthetente tudom meglátogatni, hogy segítsek neki a ház körül? Nem azzal kéne törődni, hogy mi van a világ másik felén, hanem ami a környezetedben történik! Kit érdekel Magyarországon, hogy Donald Trump ki akarja toloncolni a bevándorlókat? Egyáltalán miért kell tudnia egy magyarnak, hogy kicsoda Donald Trump? Én sose hallottam róla."

Van igazság abban amit mond. De szerintem létezik egy átmenet, amikor nem csak azzal törődsz, amit az orrod előtt van, és amikor azzal is törődsz ami az orrod előtt van.

A fiatalokról nem is beszéltem. Én mindig beszélgetek apukámmal, szívesen hallgatom, mi volt amikor ő volt annyi idős mint én, mit szerettek, mit olvastak, milyen volt az élet. És szívesen összehasonlítom azzal, amit töriből tanultam anno. A fiatalok viszont elvből elutasítanak mindent, ami a múltban történt, és csak előre néznek. Ez sem rossz dolog, ha nem hinnék sokan azt, hogy a Teremtés az ő születési évükben kezdődött.

Valahol ott lehetne a megoldás, hogy a középkorú/idős generációnak meg kéne tanulni a jelenben élni, míg a fiataloknak meg kéne becsülni a múltat, és nem legyinteni mindenre, ami az ő születésük előtt történt (művészet, történelem, technológia, politika)