Ti hisztek abban, hogy általánosságban az ember sorsa előre predesztinált?

Nincs elore eldontve semmi, a te dolgod az, hogy a rendelkezesedre allo lehetosegek kozul a szamodra megfelelot kivalaszd. Konnyu a 'predesztinaciot', meg a 'sorsot', meg az 'Ur akaratat' hibaztatni a sajat rossz donteseidert, lustasagodert, stb. stb., de az igazsag az, hogy azok bizony a TE donteseid voltak.

Hiaba vannak almaid, ha azok nincsenek osszhangban a lehetosegeiddel, a kepessegeiddel, ha csak azert hajtod oket, mert azok az almaid, akkor frusztralt, mindenkire haragvo 'felnott' lesz csak beloled. Mint most.

Általánosságban lehetséges, de részben pszichés is, mert úgy érzem az írásodból, hogy téged erősen befolyásoltak is, te pedig belenyugodtál a sorsodba. Az én szüleim átlagos emberek, átlagos elképzelésekkel, sőt inkább kevesebb, mint több eszmékkel. Ezért aztán én sem járhattam sehova, szakkörökre, mindenből kimaradtam, meg mindenre azt mondták ,hogy minek ez, minek az, hülyeség stb. Valahogy ezt mégsem sikerült belém nevelniük, mert ahogy elköltöztem otthonról, kipróbáltam magam sok mindenben. Emellett benne lehetnek a génjeinkben olyanok, mint nálam is a kreativitás, mert a szüleimnek is jó az alkotókészségük, de én tovább vittem és festő lettem.

Fontos továbbá a kitartás is, mert az, hogy nem fejezted be az iskolát, az lehet a kitartás hiánya is. Sok ember, (ismerőseim között is) elvégezte úgy az egyetemet, hogy eléggé életképtelennek tűnik és nehéz felfogásúnak, de mivel nagyon akarta, megcsinálta. Legfeljebb többet kellett neki seggelni. Összességében az ember sorsa szerintem nincs eldöntve, nem úgy megy ez, hogy hivatott vagy rá vagy sem, hanem akarod-e vagy sem.

Elöször is az ember sorsa NEM predesztinált, mégha az örökölt adottaágok adnak is egy kiindulóhelyzetet, ami által vannak olyan koratok, akiket nem lehet nem figyelembe venni.

Nálad meg azt lárom, hogy irreális célokat tüzöl ki magad elé, és utána megdöbbensz, hogy nem sikerül.

A profi sportoló vonal csak nagyon keveseknek jön be, mert ehhez tehetség, adottságok - izomzat, magasság, alkat szükséges, emellett regenteg szorgalom, kitartás, szerencse és a legtöbb esetben még ismeretség is szükséges.

Nálad már eleve rossz kiindulópont volt alacsony vagy átlagos magassággal kosaras pályara indulni, mert ez eleve kizáró tényezö.

A labdasport hiába lett volna a mindened, ha hiányzotak az adottságok hozzá.

EZÉRT ez irreális volt.

A mérnöki pálya meg csak annak való, akinek megfelelö godnolkodásmódja van, és aki azért akar odamenni, mert jól keresnek, az eleve kudarcra van ítélve.

Azaz ez is irreális elképzelés volt részedröl.

Az, hogy "örökös szélalomharc" aaz életed, az a te hibád, mert olyan célokat tüzöl magad elé, ami kizárt, hoyg sikerülhetne.

Sokkal értelmesebb lenne reálisan gondolkodni és oylan pályát keresni, amihez van érzéked is, tetszik is és meg is tudsz belöle élni.

Nem írtad, hogy milyen idös vagy, de érzésem szerint még igen fiatal - szóval lehetöségeid vannak, csak élni kellene velük.

Az örökölt gének nem hatázonak meg semmit, csak legfeljebb néhány részletet kizárnak.

Én pl kimondottan alacsony nö vagyok, és annak ellenére, hogy jó alakom van, eszembe sem jutott volna manökennek menni, mert ez elve kudarca rett volna ítélve - mert irreális elvárás lett volna arra készülni, hogy hirtelen 20-25 cm-rel magasabb leszek. Viszont mivel kimondottan reál érdeklödésü vagyok, ezért mérnöknek mentem, mégha ez nem is kimondottan nöi szakma.

Mivel nem vagyok nyilt természetü, ezért eszembe sem jutott volna olyan párt keresni, akinek a bulizás fontos, viszont olyat igen, aki szintén szeret olvasni, szereti a zenét, a természetet és a nyugalmat.

Tehát olyan irányban kellene neked is elindulni, ami neked, az adottságaidnak megfelelö, és nem amit másnál sikeresnek érzel.

Az egészséggel kapcsolatban meg, ha folyamatosan stresszt csinálsz magadnak - mert rossz célokat keresel -, az tönkreteheti az egészségedet, de ebben nem a génjeid, hanem te magad vagy hibás.

Remélem, nem tartod kötözködésnek, amit írtam, csak arra szeretnélek öztönözni a válaszommal, hoyg gondolkoj el, és gondolkodj reálisan. Akkor sokkal elöbbre jutsz az ételben és sikeres ember lehetsz - de ez csakis rajtad múlik!

hülyeség! Már ne is haragudj!

100 ból azért csak 1 jut el a célig, mert általánosságban csak 100ból 1ben van meg az a kitartás ai a célhoz vezető úton kitart.

Amikor megkérdezik, hogy mit csinálok munka után, vagy a szabadidőmben, és én el kezdem sorolni, hogy angolra járok, vállalkozásomat, weboldalamat építem, cikket írok, sportolok akkor néznek nagy szemekkel, mivel nekik annyi az életük, hogy munka után kocsma, kocsmából meg bedőlnek az ágyba... avagy munka után haza és beülnek a TV elé, nézik a reklámokat meg a többi szenny műsort.

Nekik változni fog az életük? Nem!

Nekem változni fog az életem? Igen!

Azzal mi van, ha "el van rendelve", hogy ne elégedj meg az életeddel és változtass rajta? Változtatsz rajta, megváltozik az életed.

Ez filozófiai jellegű továbbgondolás. A kérdezőnek meg egy kapaszkodó, hogy tovább hihessen abban, amit elképzelt.

És most a te sztoridban tulajdonképpen mi a "predesztinált"?

Persze, örökölsz tulajdonságokat, géneket, nevelődnek is beléd, de később magad tudod alakítani a dolgokat bizonyos korlátokon belül. Tény hogy ha például gyerekkorodban valami trauma ér, az kihathat az egész életedre, de tudatosan felismerve a problémát lehet csökkenteni is azt.

Ez a profi sportolós dolog is nagy lutri, azért ha megnézed, a sportolók többsége ugyanúgy jár valami egyetemre, képzi magát, tanul. Ráadásul ha valamihez nincs adottságod, lehetőséged, akkor nem kell úgy ragaszkodni hozzá, tovább kell lépni. Nem lehet az egész életed arra fogni, hogy "mert nem lehettem profi sportoló"...na bumm.

Az a baj, hogy sokan beleesünk abba a hibába, hogy rossz irányba megyünk el, és ott nem jutunk előre. Én is így vagyok egy mérnök szakkal, nem nagyon akar összejönni a diploma, így munkát sem könnyű találni.

De igazából a sorsod akkor is te alakítod, minél többet kell próbálkozni, annál hamarabb jöhet eredmény.