Titeket is zavar, ha nem sürgős helyzetekben is siettetnek az ismerősök buszok, villamosok, stb elérésére?

Esete válogatja.

Ha azért fut valaki a busz után, mert fontos, hogy elérje, akkor az kényszer;

ha azért, mert nem fontos, de elérhető, az sikerélményt is adhat.

Már szinte soha nem futok, főleg ha Pesten vagyok.

Vidéki vagyok alapból, de Pesten tanultam. Minden reggel rohantam a vonathoz. Utaltam. És nem azért mert link vagyok, csak egyszerűen össze vissza járt.

Hála az égnek már nem kell vonatoznom, legalábbis nem mindennap. Nagyon extrém helyzet kell, hogy én fussak a BKV után, de mivel mindig hamarabb indulok el (inkább én várok) ezért bőven hagyom még az orrom előtt is elmenni a jarművet. Ja és persze, így mehet a magassarkú cipő a mindennapokra. 😂

22/l

Régen én is olyan voltam, hogy mindig szaladtam a busz, metró, bármi után.

Nálam ez ilyen vidékről megmaradt szokás volt, mert régen örültem ha hamarabb hazaértem, na meg óránként járt a busz és az mindjárt nem mindegy.

Mostanra én is úgy vagyok, hogy nem az az 5 perc fog számítani, én azért nem fogok futni.

Én eleve utálok tömegközlekedni, úgyhogy általában gyalogolok. Szóval már az is végtelenül nagy önfeláldozás a részemről, ha egy-egy ismerős kedvéért buszra szállok :)

Jó, mondjuk egy Széll Kálmán tér-Blaha távolságot én sem lábon hordok ki, de 1-1,5 km-es táv esetén inkább megkérem az útitársamat, hogy ugyan jöjjön már gyalog, ennyi mozgás jót tesz. Főleg amikor jó idő van.

Persze ha siet, nyilván nem kérem tőle - elköszönök, vagy utazom vele, helyzete válogatja.