Miért baj, ha valaki nárcisztikus?
Sok szempontból illik rám a jelző, önimádó vagyok valamennyire, magamnak való, semmire se becsülöm a hétköznapi társasági tevékenységeket, locsogást. Szégyen vagy nem, lesz**rom, de többre értékelem a maszturbálást és a pornónézést, mint a szexet, amit szerintem sokan csak elvárástelejesítés miatt űznek, és igazából messze nem szeretik annyira, mint amennyire igyekeznek ezt úton-útfélen közölni. Rohadtul utálom a párkapcsolatokat, mert annyira hamis egy dolog. Szerintem csak azért van rá szüksége az embereknek, mert annyira bizonytalanok magukban, hogy folyton valaki más figyelmére van szükségük. Nincs önbecsülésük, betegesen félnek, hogy mit gondolnak róluk mások, ha egy ideig véletlenül egyedül vannak.
Másrészt viszont, vannak emberek, akiket kedvelek, inkább az olyanokat, akik kilógnak a sorból, vagy akikben van valami gyengeség, emberi vonás. Feléjük érzéketlen se vagyok, inkább nagyon is segítőkész, ha úgy adódik. Viszont az átlagemberek, az átlag s**gfejek őszintén szólva annyit se érnek a szememben, mint egy hangya. Mondjuk ezt ők érték el, hogy ezt gondoljam róluk. A párkapcsolatról meg még annyit, hogy nincs vele bajom, ha egy felnőtt, igazi nővel vagyok együtt, aki megáll önmagában, akinek nem kell folyton a figyelem, meg hogy a nap 24 órájában együtt legyünk, de sajnos a párkapcsolatok többségében nem ez van. Egy képmutató önkéntes rabszolgaság a gyengék számára az esetek túlnyomó többségében.
Nem hiszem, hogy bármi baj lenne velem, szerintem inkább azokkal van, akik azt hiszik normálisak, közben meg az egész életük egy baromi nagy megjátszás. Szerintetek?
"Én például nem csak kifejezetten a figyelemre vágynék, sokkal inkább adni szeretnék, gondoskodni, szeretni. Úgyhogy nem gondolnám, hogy CSAK amiatt, amit írtál."
Te valószínű jobb ember vagy az átlagnál. Akikkel lányokkal eddig dolgom volt, akik érdeklődtek irántam, azoknál mindig csak az volt a lényeg, hogy miben nem felelek meg nekik, mindig ez volt a téma a barátnőkkel is, persze a saját hibáikról sosem beszéltek, az nem is volt nekik. Mindig a hülye elvárásaik voltak a fontosak, meg a kereteik, hogy milyennek kéne lennem, mit kéne tennem, hogy kéne öltözködnöm, milyen életet kéne élnem. Hagyjál lógva, bébi, ha valakivel együtt vagyok, akkor azért vagyok vele együtt, mert szeretem megérinteni, szeretek vele beszélgetni, szeretek vele hülyéskedni, szeretünk hasonló dolgokat csinálni. Magyarul szeretek vele úgy élni, ahogy nekem és neki is jól esik. Nem pedig idióta elvárásoknak akarok megfelelni a nap 24 órájában. Ha azt akarnék, akkor elmennék a seregbe.
válasza:"vannak emberek, akiket kedvelek, inkább az olyanokat, akik kilógnak a sorból, vagy akikben van valami gyengeség, emberi vonás" - ez baromira szimpatikus, ha így van.
"Nem hiszem, hogy bármi baj lenne velem, szerintem inkább azokkal van, akik azt hiszik normálisak" - viszont ez ne má... te jó vagy így, mert nemnormálisnak véled magad, vagy mi? Mindenkinek megvan a maga problémája, nem látod, mi van másiknak a magánéletébe, miket él át otthon vagy a lelki világába. Szerintem a boldog élethez némi alázat elengedhetetlen és az nemcsak a segítőkészség.
válasza:A nárcisztikus emberekkel nincs baj, csak szerintem akkor, ha tényleg jó embereket bántanak.
Persze itt nézzük azt is, ki mennyire nárcisztikus.
Ha egy narcopatát nézünk aki nagyon nárcisztikus, az élősködő, energiaelszívó szörny aki tönkretesz mást. Ez baj annak, akit tönkretesz.
De ha csak simán ennyire vagy nárcisztikus, hogy más a felfogásod, egyáltalán nincs semmi baj vele.
Én is teljesen egoista vagyok, és lenézek minden embert, akiknek már a nézésükből is ki lehet venni hogy segghülyék. (Sajnos a szüleim és a tesómat is lenézem, mert azok, amit említettem)
"Szerintem a boldog élethez némi alázat elengedhetetlen és az nemcsak a segítőkészség."
Engem ez a boldogság-dolog egyáltalán nem érdekel. Azt sem tudom, mi az. Szerintem csak az idióta romantikus vígjáték-készítők találták ki. Az alázattal meg úgy vagyok, hogy nem igazán jött be. Ha az ember rendes másokkal, akkor leginkább parasztságot kap cserébe. Rég rájöttem, hogy fontosabb, hogy az emberben legyen büszkeség, mint hogy megpróbáljon mindenkivel jóban lenni.
válasza:12es vagyok.
"Engem ez a boldogság-dolog egyáltalán nem érdekel. Azt sem tudom, mi az." - Ez a baj. A szeretet és a boldogság az emberi élet motiváló ereje. Szerintem te a szíved mélyén egy tökjófej srác lehetsz, de a büszkeséged a te ellenfeled, ami megakadályoz ebben.
"Szerintem te a szíved mélyén egy tökjófej srác lehetsz, de a büszkeséged a te ellenfeled, ami megakadályoz ebben."
Az véd meg. Amikor nem volt, amikor megpróbáltam jóban lenni mindenkivel, a vége az lett, hogy egy darab rongy lettem. Nem azt mondom, hogy ne lennének emberek, akiket kedvelek, és akikkel jóban vagyok, de az ún. átlagembereket régóta levegőnek nézem.
válasza:12-es vagyok.
Engem a büszkeség eddig nem védett meg soha, pedig kb. 10 éve középsulis koromban hasonlóképp gondolkodtam és egy elég rossz időszakom volt az nekem. De a magabiztosság annál inkább. Büszkeségnél a legtöbb esetben (jelen esetben is) lenézi az embereket a másik, de magabiztosságnál pedig bízik önmagában anélkül, hogy lenézné a másikat. Szerintem. Persze ha neked így jó, akkor oké, a te életed. De ahogy te is, a többi ember is szívesebben haverkodik azokkal, akik kimutatják gyengeségüket, nem pedig a büszke emberekkel.
válasza:A leírás alapján nem tűnsz narcisztikusnak, inkább magadnak való és egy kicsit aszociális vagy.
A narcisztikus ember pont, hogy állandó figyelemre és elismerésre vágyik mások részéről.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!