Egy asperger szindrómásnak is el kell tudnia fogadnia magát?

Miért nem lehetne egy Aspergeresnek probléma elfogadni saját magát?

Ök (majdnem) ugyanolyan emberek, mint akiknek nincs ilyen problémája, és éppen annyira nehezen/könnyen tudják maguakt elhelyezni az életben, mint a többiek.

Persze, hogy lehet ilyen.

Most gondolj bele, neked néha milyen fura egy Aspergeres ember, milyen nehezen érted meg, és mennyire látod másnak.

Most gondolj bele, neki olyan, mintha mindenki "fura" lenne körülötte, mert neki az a "normális", ahogy ő látja a dolgokat, ahogy ő gondolkodik, és a többieket nehéz megértenie.

Nem egyszerű helyzet.

Ráadásul gyerekkora óta kilóg, gondolom kapott bőven bántást ő másoktól is, nem csak ő büntette magát.

A legtöbb betegség esetén (főleg ha nem változtathatsz rajta) átesik az ember azon a "miért pont én" érzésen.

Ez náluk sincs másképp, mikor tudatosul bennük, hogy velük van valami gond.

utolsó: láthatólag semmi fogalmad sincs a témáról!

Az hülyeség, hogy egy Aspergeresnek nincsenek érzelmei! Dehogy nincsenek, csak másként éli meg és föleg másként tudja kifejezni.

A férjem is Aspergeres, és igenis vannak érzelmei, méghozzá elég intenzívek.

Az unokám is az, és ö is átél érzelmeket, csak a megnyilvánulási mód nem olyan, mint az áltagembernél.

(Mindketten orvosilag diagnosztizált Aspergeresek!)

Hidd el, van az a környezet, ahol nagyon nehéz elfogadni, hogy más vagy. Főleg ha a szülők is éreztetik veled, hogy jobban örülnének, ha olyan lennél, mint a többi gyerek.

Rám az óvodában mondta valaki poénból, hogy robotgyerek vagyok, emiatt hónapokig sírtam és mondogattam, hogy igazi gyerek akarok lenni, meg akarom tanulni, hogy azt hogy kell. Módszeresen büntettem magam körömrágással, hajtépéssel, mert úgy éreztem, az én hibám amiért nem tudok más gyerekek számára alapvető dolgokat, pl. hogy mikor kell mosolyogni vagy játszani. Ahogy a gyerek nő, egyre inkább látja, hogy valami nem stimmel, más mint a többi gyerek és ha nem áll mellette megfelelő, támogató környezet, akkor ez bántani fogja. Nálunk enyhén szólva nem volt elfogadó a környezet (5 évesen kaptam autizmus gyanút, 9 évesen asperger diagnózist).

Olykor elfogadó környezetben is előjöhetnek a bajok, pl. egy ismerős aspi gyerek 6 évesen, iskolába menet előtt mondta el, hogy fél, hogy a tanító nénik nem lesznek vele megelégedve, mert nem tud a többi gyerekkel együtt dolgozni és ez őt bántja, szeretne úgy viselkedni, mint a többiek. Ha folyamatosan azt látod, hogy te nem vagy normális, a többiek közé illő, ráadásul mindenki téged hord fejlesztésekre, neked kell küzdened azért, hogy ne lógj ki, miközben nem érted, hogy miért is baj hogy más vagy, igenis előjönnek a problémák az önelfogadással kapcsolatban.

Üdv, egy aspi.