Borzasztó ember lennék, mert megütöttem egy gyereket?

Játszótérre mentem 3,5 éves hugommal, amikor egy 10-12 éves gyerek odajött és elkezdte mondani, hogy a húgom milyen csúnya, milyen kövér, szandál zokni van rajta, stb. Mondtam a gyereknek hogy fejezze be. Mondta tovább figyelmeztettem, hogy fejezze és menjen el vagy a szájára csapok, mire szóról szóra ezt mondta: "olyan ronda mint te, de amúgy sem üthetsz meg b..zikám". Ez volt az a pillanat, amikor nyakon vágtam, nem erősen, gyerek köpni-nyelni nem tudott a meglepetéstől. Gondolom otthon még soha nem kapott ki.

Erre odajött az anyuka, volt vagy 35 éves, hogy mit képzelek én, hogy megütöm a gyerekét ( ott volt 3 méterre, mindent hallott és látott, csak nem ért rá a telefon nyomkodás közben rászólni a gyerekre ). Elmondtam neki hogy mi volt ( mindezt teljes hidegvérrel ), amire annyi volt a reakciója, hogy "hagyjam békén szegény gyereket, most hagyni kell az ilyen dolgokat mert "olyan" korban van, majd ő neveli és örüljek hogy nem jelent fel" ( közben a fiú nem sírt, arrébb ment, utána méterekre elkerült engem meg húgom is ). Közöltem vele hogy ez esetben nevelje meg, mert nem normális amit csinál és eljöttem.

Persze én voltam a sz..r, merthogy mit képzelek magamról.

De mégis igazuk lenne? Én vagyok a szemét, mert más nem neveli a gyerekét, aki 12 évesen úgy viselkedik mint nekem azok az ismerőseim, akiket elkerülök, mert bunkók?

18/F