Mit tegyek, ha megfelelési-kényszerem van?

Nem diagnosztizálta orvos, de utánaolvastam, és erősen sejtem, hogy megfelelési-kényszerben szenvedek.

A helyzet az, hogy borzasztóan szégyellem magam, ahogyan kinézek. A barátnőim mind sokkal gyönyörűbbek nálam, hosszú selymes hajuk van, nádszálvékonyak. Nekem vállig érő szálkás barna hajam van, nem vagyok vékony, 50 kiló vagyok. Magas vagyok, a barátnőimnél magasabb, mindig próbálok rogyasztani, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Szeretnék fogyni, kevesebbet eszek, leszoktam az édességekről, szobabiciklizek, és futok is, tanévben gyalog járok suliba, és vissza. Mindezt azért teszem, hogy ne lógjak ki a sorból. És mikor erre rájöttem, leesett, hogy én eddig mindig azért csináltam sok mindent, hogy ne lógjak ki a sorból, olyan legyek, mint mások, ne cikizzenek, ne gúnyoljanak.

Valahol akkor indulhatott ez az egész, mikor szakitottam a barátommal, aki azelőtt mindig nagyon kedvesen bókolt, mondogatta, hogy szép vagyok stb. Aztán utána már nem mondta senki. De ez csak tipp, nem tudom biztosan hogy mi az oka.

Ha megyek a barátnőimmel valahova, mindig kérdezem, hogy milyen táskát visznek, milyen ruhát vesznek fel, hogy ne lógjak ki a sorból.

Ha ki kell állnom emberek elé, vagy ha rám figxel mindenki, akkkor egyszerűen rámjön a sírógörcs, mert érzem, hogy ronda vagyok, és hogx lenéznek engem. Egész nyáron nem találkoztam szinte senkivel, csak családon belűl, nem vágyom társaságra, mert félek, hogy kiröhögnek.

Mit tegxek? Mit kell tennem, hogy ez elmúljon, hogy magabiztos legyek, és ne ilyen önbizalomhiányos? Javasoltak már sportolást, de az nekem nem segít...