Tényleg igaz, hogyha valaki kisebbrendűségi komplexusokkal küszködik, pesszimista és önbizalomhiányos alkat,30 éves kora után kinőheti? A tapasztalat változtathat-e ezen?

Tapasztalat is segíthet, de én is hasonló voltam, gyűlöltem saját magam, szenvedtem az érzéseimtől, amelyek gyötörtek.

Elmentem pszichiáterhez, aki már 3 éve teljesen új alapokra helyezte a gondolkodásomat, amelynek köszönhetően ma kellemesen érzem magam a bőrömben minden nap, és elmúlt a szorongás. Mindez gyógyszer nélkül, kizárólag terápiás beszélgetéssel.

Nagyon helyénvaló, hogy feltételes módban fogalmaztál!

Igen, kinőHETI, változHAT az ember.

A változás alapfeltétele, hogy az ember felismerje, hogy ő ilyen. Aztán kell a vágy, hogy változni akarjon. Kell a felismerés, hogy boldogságának a kovácsa saját maga: nem kenheti rá saját pesszimizmusát, önbizalomhiányát a génjeire, a szüleire, a rossz munkakörülményeire, az anyagi helyzetére, a kormányra, a Jóistenre.

Sokszor kell szakember segítsége, de ha ez nem elérhető (anyagiak miatt, vagy kis településen laksz), akkor sokat segít az is, ha önismerettel foglalkozó könyveket olvasol. Ilyenkor óvakodj az amerikaias, nagyon sikerorientált, harsogó címektől, fülszövegektől, inkább neves pszichológusok könyveit keresd.

De van rossz példa is: pl. volt főnököm épp ilyen, 55 éves koráig voltam vele munkakapcsolatban. Ő javíthatatlan volt. :-(((( Iskolázott ember, de képtelen volt felismerni, hogy ő a saját boldogtalanságának oka.

Lelki terheinket kora gyerekkorunkból hozzuk,

segítség nélkül nehéz küzdeni és csak magunkat kínozzuk.

Ki ilyen kevésnek érzi magát, érdemtelennek a jóra,

szürke kisautót vesz, és ötleteit sem tartja sokra.

Kárba vész a tehetség, a jó születési adottságok,

súlyos béklyók fogják vissza, komor múltbéli átkok.

Keresd a megoldást, olvass, kutass, kérj segítséget,

az első lépést megtetted, ismered a lelked mérgező betegséget.

Tenned kell azért, hogy javuljon a helyzet, szaporán,

mert még soha, semmi nem oldódott meg magától a történelem során.