Ha előre tudnátok, hogy mikor fogtok meghalni, akkor másképp élnétek az életeteket?

Ez egy olyan dolog, hogyha megtudod hogy pont a 45. születésnapodon meg fogsz halni, akkor ugye normál esetben azt akarod, hogy ne történjen meg, tehát teszel ellene és az amit teszel, pontosan elvezet oda abba az időbe és térbe ahol meghalsz.

Azt nem tudom hogy ezt az elméletet pontosan kitől származtathatjuk, viszont van benne logika, még ha lehetetlen is.

Ja és ebben a témában tudok ajánlani egy filmet, a Megérzés címmel. Nem az történik benne amit leírtam, de az alapja az ez.

"Nem kezdenétek el keményebben tanulni, dolgozni, hogy olyan életet teremtsetek magatoknak, amilyet szeretnétek? "

ÉN pont hogy fordítva tenném, ha tudnám, hogy csak pár évem pl hátra.

MOST teszek bele mindent és küzdök ezért és szívok keményen, a stressz kezd kicsinálni már.

HA tudnám, hogy csak pár évem van, hagynám a franca az anyagi javakat és a jó munkahely hajkurászását, ahol most is csak a stresszt és szorongást kapom a főnöktől.

És valami nyugodtabb lehetőséget keresnék. Szívem szerint már most megtanultam, hogy ennyit nem ér, és bár teszem a dolgom és csinálom a munkám ahogy tudom, de soha többet nem fogok stresszes munkakörülmények közé menni dolgozni.

Így is lehet, hogy ők küldenek el 1-2 héten/hónapon belül.

Vagy pár hónapon belül én nem fogom idegileg bírni a nagy felelősséget és állandó pressziót, amit gyakorolnak rám. Megéri? Nem. Max rövid távon, ki akarom bírni, mert kell a pénz. De ennyi, ha pár éven belül meghalnék, fölösleges lenne széthajtanom magam...

25N

""#11Azért ilyenkor felmerül a kérdés, hogyha valakinek nem biztos a családi háttere és nem azt dolgozza, amit szeret, akkor miért nem tanult valami olyat az ember, ami legalább jól fizet? Amire lehet alapozni?""

-Valószinüleg azért mert nem volt rá lehetősége pénze stb.Húsz harminc évvel ezelőtt nem kivánságműsor volt az hogy ki mit akart tanulni.(Ez csak mai vadkapitalizmusba van igy,)Akkoriban mindenki olyan szakmát tanult amire volt lehetősége. A legtöbb ember számára nem adatik meg az hogy egész életében olyasmivel foglakozzon amit szeret is csinálni

De hogy a kérdésedre is válaszoljak, azt hogy másként élném e az életem az nem tudom ,de feltehetőleg boldogabb és felszabadultabb lennék mivel tudnám h kb mikor lesz vége ennek az egész gyötrelmes szenvedéssel teli földi életnek.Ha a láthatnám a célt, az út végét valószinüleg megkönnyebbülnék ha tudnám mennyi van még hátra mert a földi élet jelentős része gyakorlatilag nem más mint kínlúdás szenvedés gyötrelem,napról -napra ami ilyen olyan formában de mindennap velünk van és emlékeztet minket a "véges" földi életünkre. Persze még nagyob megkönnyebbülést hozna ha látni lehetne azt azidőszakot ami a mai napom és a halálom órája között van,hiszen akkor még tisztábban láthatnám azt hogy mikor milyen gondok nehézségek bajok várnak még rám ebben a nyomorúságos életben.Akkor talán lelkileg is jobbán rá tudnék készülni az ember ezekre a nehézségekre küzdelmekre.