Hogyan NE foglalkozzak más emberek véleményével?
Azt vettem észre, hogy túlságosan meg akarok felelni mindenkinek (különösképp rokonoknak, közeli barátoknak), ezért szorongok sokszor.
Anyukám sokszor mondja, hogy túl jóindulatú vagyok másokkal, sokszor visszaszólni se merek ha bántanak, magamban pedig őrlődöm utána napokig, ha nem hetekig, hogy most ezt miért kaptam, nem érdemeltem meg, mit kellett volna máshogy mondanom/csinálnom. Talán lehet azért félek megnyílni, mert régebben próbálkoztam azzal,hogy nem foglalkozom mások véleményével, aztán az lett a vége, hogy párom barátai kibeszéltek a hátam mögött, és nem kedveltek egy idő után. Mióta olyan vagyok, mint amilyennek eredetileg "születtem", tehát kedves, bántható, könnyű célpont, aki minden apró visszajelzéstől összeomlik, azóta természetesen megint jóban vagyok velük. Nem tudom mit csináltam rosszul, mivel még csak most próbálgattam ezt, valószínűleg én toltam el valamit.
Van így még itt valaki rajtam kívül? Tudnátok segíteni, hogy milyen gyakorlatokkal tudnám tényleg lerázni magamról a bántást, beszólást, és hogyan tudnám elengedni magam?
26L
válasza:Pont ilyen voltam, mint Te.
Most már bátran visszaszólok, és leperegnek rólam a beszólások. De nem tudom, hogy mi miatt változtam. Talán az idő, és rossz tapasztalatok változtattak meg.
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért feleljek meg olyanoknak, akik nem, hogy nem ismernek, de még csak meg sem akarnak ismerni. A hozzám közel állók véleményét, kritikáját szívesen veszem, de a többit ignorálom.
Szerintem kevés lehet az önbizalmad, és ebből következően az önbecsülésed is alacsonyan lehet.
Mindig ezt a példát szoktam felhozni hasonló helyzetekben: hiába törekedsz rá, soha nem fogsz megfelelni minden embernek. Ez olyan, mint amikor van egy igazságos király egy birodalom élén. A legjobb uralkodó, feddhetetlen. De hiába abszolút jó, biztos van olyan, aki nem szereti, akármilyen apró ok miatt, de nem szereti.
Megmentheted te az egész Föld bolygó népességét, hiába köszönhetik neked az életüket, akkor is lesz olyan, aki utálni fog. Miért? Mert ilyen az emberi természet.
Rajtad múlik, hogy s*g*fejeknek akarsz-e megfelelni, akik nem, vagy alig tudnak rólad valamit, vagy önmagadnak, és a szeretteidnek.
válasza:
válasza:Realizáld, hogy az VÉLEMÉNY. Nem pedig tény.
Ennyi.
Első két válaszoló: Köszönöm, jól esett elolvasni a véleményeteket, és még jobb érzés, hogy nem vagyok egyedül. Sokáig azt is hittem, hogy agyilag nincs rendben valami velem, és a 'nebáncsvirágságom' mentálisan nem teljesen oké. Próbálom én magamban mondogatni, hogy a másik hülyesége nem az én problémám, de így van, ahogy mondjátok, hogy rossznak érzem magam attól, ha valakinek negatív, sőt bunkó véleménye van rólam. Úgy érzem rosszat tettem, és szemét vagyok. Pedig most így jobban belegondolva, nem mondanám magam annak..
3. válaszoló, ezt hogy érted, hogy a vélemény nem tény? Ha valaki valamit gondol rólam, és hozzám vágja, attól az még nem igaz? Na itt van a kutya elásva..nem tudom ezt hogyan értessem meg magammal. De gyakorolni fogom.
Egyébként sok esetben szerintem az is hozzátesz,hogy barátomnak akarok ezzel megfelelni, nem akarom, hogy akár a családjából valaki, akár a barátai közül ne kedveljenek, azt szeretném ha szeretnének és elfogadnának, hogy harmóniában éljünk együtt. Tudom, hogy ez barátomnak is jól esne, fordított esetben nekem is jó lenne.
válasza:#5: okkké:D
Próbáltam tegnap, és ma is minden alkalommal eszembe juttatni, hogy miért nem tojok az épp aktuális problémára (személyre), és meg kell mondjam tényleg jobban érzem magam már csak ennek a gondolatától is. Rájöttem, hogy az esetek többségében ez a gondolatmenet maradt el, az nem elég, hogy csak néha eszembe jut.
Tudatosan fogom próbálni magamba "plántálni" azt, hogy mi közöm nekem mások rólam tévesen kialakított képéhez?
Remélem idővel működni fog:) Ha van még valakinek valami ötlete, esetleg hasonló története, élete, ossza meg velem:)
válasza:A vélemény bizonyos kor felett olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senkit sem érdekel a másé. Ez a kor mindenkinél máskor jön el. Nálam pont 26 éves koromban kopogtatott be.
Akkoriban már nős voltam, és mint fiatal házas, minden fillért meg kellett ragadni. Másod- és harmadállást vállaltam (ez még jócskán az átkosban volt), hétvégén kőműves mellé jártam, és néha még egy éjjeliőr helyett is beugrottam. Az ilyen éjszakákon remekül lehetett gondolkodni az élet nagy kérdésein.
Az utcában, ahol albérletben laktunk, volt egy kocsma. Nem az a fekvehányó, de nem is legelitebb. Egy hétvégén, lemosandó torkomról a cementport, megálltam ott egy sörre. Néhányan épp azon röhögtek, hogy az utcában lakó rendőr megbüntette a saját anyját is, amikor gyorshajtáson kapta. Ez az eset jutott eszembe egy éjjel, és akkor jöttem rá, hogy soha nem érdemes odafigyelni ismeretlen, vagy hozzánk nem közvetlen közel álló emberek véleményére. Azok, aki röhögtek, teli szájjal ordítottak volna részrehajlást, ha a zsaru egy ejnye-bejnyével elengedte volna az anyját. Szerencsétlen tehát egyszerűen nem is tudott volna megfelelő döntést hozni, mindenképpen degradáló vélemény alakul ki róla.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!