Aki antiszociális/introvertált, az hogy lehet szerelmes? 19/L

"magamat is alkalmassá teszem a kapcsolatra, de ezzel együtt a "megfelelő" után nézek"

Nem ezzel együtt, hiszen a kettő nem egy időben zajlik.

1. Megkeresed azt a személyt, aki minden téren a társad tud lenni, és akit szíved minden melegével tudnál szeretni.

2. Feltérképezed az ő elvárásait, és ha úgy ítéled meg, hogy nem kerül aránytalanul nagy áldozatba, megpróbálsz belesimulni az öntőformájába.

a szerelem egy természetes igény, nem nagyon lehet mit tenni ellene. meg kell tanulni együttélni vele, a lehető legtöbbet kihozni belőle, amikor benne vagy (pl. minél hamarabb tisztázni a másikkal, hogy most mi van, ő hogy áll hozzá és nem sokáig egyoldalúan reménykedni, epekedni, stb), aztán minél gyorsabban túltenni magad rajta, ha már lezárult és biztos, hogy nem lehet belőle semmi. nem maga a szerelem a probléma, hanem a viszonzatlan, epekedő szerelem, ami sosem képes beteljesedni, viszont hosszan képes kínozni, amíg táplálod a reményt, de sosem teszel a beteljesedésért, mert attól tartasz, hogy mi van, ha mégsem. pedig mi lenne? ha mégsem, akkor nincs semmi, a szerelem elmúlik és nyugodtan élheted tovább az életed a következő fellángolásig. ha mégis, akkor meg egy kapcsolatban élheted boldogan az életed, vagy legalább együtt küzdhettek a kapcsolati problémák megoldásával.

tapasztalatom szerint az egyoldalú, viszonzatlan és így beteljesülni sem képes szerelmet három dologgal lehet megszűntetni. az egyik, hogy beteljesedik és mégis viszonozzák, kapcsolat lesz belőle. a másik, hogy megbeszéled az érintettel és kiderül, hogy tényleg nem viszonozza, nincs miről beszélni. van, hogy ennyi önmagában is elég, hogy többé ne legyen vonzalom. a harmadik főleg az előző után működik, de magában is hatásos lehet talán: figyelemelterelés. nem foglalkozol a másikkal, nem követed a neten, hogy mit csinál, nem találkozol, nem beszélsz vele, viszont közben igyekszel minél több más ingernek kitenni magad, minél több más emberrel beszélni, találkozni, programokat szervezni, dolgozni, tanulni, olyasmiket csinálni, amik elterelik a figyelmed a vonzalomról. minél jobban leterheled mással az agyad, annál kevesebb időd van azon pörögni, hogy mit is érzel valaki iránt. ha esetleg jön egy másik vonzalom, az is hatásos segítség szokott lenni, erre utal a kutyaharapást szőrével mondás is.

aki introvertált, az nem szükségszerűen antizsociális - sőt aki antiszociális, az sem biztos, hogy introvertált.

az introvertáltság azt jelenti, hogy valaki általában nem annyira szeret nagy társaságban és a figyelem középpontjában lenni, visszahúzódóbb, jobban érzi magát egyedül, vagy szűk körben, inkább ilyen tevékenységekben töltődik fel energiával, míg a többi inkább kimeríti, erőfeszítésként éli meg, nem pihenésként.

az extrovertáltak meg pont fordítva vannak ezzel, őket a magány és a kisebb, nyugisabb programok fárasztják és untatják, mert ők a nagyobb pörgést, tömeget, figyelmet, felhajtást kedvelik, abban érzik jobban magukat és ettől töltődnek fel energiával.

kisebb-nagyobb időket akár kimagaslóan sikeresen is képes az ember a számára kedvezőtlenebb közegben is átvészelni és megfelelő tréningezéssel, a jó szokások kialakításával, meg persze rengeteg önismerettel akár nagyon jól is kézbentartható lehet egy ilyen dolog. a színészek, tévések, celebek, politikusok és más híres emberek között is nagyon sokan vannak introvertáltak. az ő sikerük titka, hogy kiismerték a saját igényeiket, szükségleteiket, megtanulták menedzselni a különféle helyzeteket és ki tudták alakítani a saját működési stratégiáikat, módszereiket, amikkel át tudják vészelni, vagy akár élvezni is képesek a kevésbé ideális helyzeteket is.

az antiszociálisság meg azt jelenti, hogy valaki nem képes, vagy csak nem akar foglalkozni az emberekkel. ezt okozhatja pillanatnyi hangulat is. sokszor előfordul, hogy valaki időnként valami miatt antiszociális pokróc másokkal, de egyébként máskor teljesen jól el van velük, sőt akár a társaság közepe is lehet. sok esetben akár közérzeti okai is lehetnek, akár a vércukor szint ingadozása, vagy a jókedv hiánya is okozhatja - részben erre épített pl. egy időben a Snickers reklám, hogy a csokitól felpörögsz.

nagyobb gond, ha valakiben nem alakultak ki a megfelelő társasági készségek és vélt vagy valós esetlensége, zavara és egyéb belső gátlásai, netán a társaság ezekre, vagy más dolgokra adott reakciói miatt nem mer, vagy nem akar emberek közé menni valaki.

# 11 Vagy az is lehet, hogy nem simulok bele, idővel felhagyok vele:) Nem tudom minden esetben elképzelni, milyen mások elvárásait teljesen feltérképezni, mintha a randevú egy interjú lenne, velem nem így éreztetik:-/ Pedig jó ha minél nyitottabb valaki, de az elején felmerülnek elvárások, majd később újabb meg újabb. Nem tudom milyen öntőformáról beszélsz, de abból a szempontból biztosan nem kerül túl nagy áldozatba, hogy nem egyszerre felelek meg mindennek, illetve csak addig illeszkedek, ameddig értelmesnek és jónak látom, annál tovább már semmiképp.

Lehet olyan helyzet is, amikor úgy érzem egy szeretni való emberrel szemben, hogy "tanulhatok tőle", a magam tökéletlenségével is, miközben úgy jön ki a dolog, hogy neki föltétlenül neki, de magamnak felelek meg.

Akkor tudnék drasztikus "öntőformákról" beszélni, ha "folyton a másik szavát lesve" stílusban mindenféle értelmetlen dologhoz simulni akarnék, amit én is magamra nézve jó érvekkel megkérdőjelezek magamnak, de közben ilyenkor jönne a ciki érzés, hogy túl nagy hatással van rám az illető.

De ha úgy vesszük, már csak azért is fura téma nekem, mert a hatás kölcsönös, nem csak egy egoista oldalról jön, nem "ő formál", hanem egymáshoz formálodtok, az a legszebb.

Az időszerű felvezetésedben meg az a megkérdőjelezhető, hogy, szintén nincs kölcsönösség, senki sem lehet képes arra, hogy a felszínről kiszúrja igazán, hogy milyen a másik ember, eképpen eldöntse, hogy jó lenne-e hozzá, vagy azt, hogy örökké tudná-e szeretni a másikat, csak így kezdésből megítélve.

Senki sem méltó arra valószínűleg, hogy olyan kapcsolatban legyen, ami csak arról szól, hogy körbe-körbe hányja magából az elvárásait, vagy arra, hogy csak neki legyenek elvárásai a kapcsolat folyamán.