Túl érzelmes ember megváltozhat (teljesen normális emberré), vagy csak megtanulja elfojtani az érzelmeit és mindig érzelmesebb marad az átlagnál?

Én inkább túlságosan érzékeny vagyok, semmint érzelmes, de ha belegondolok, az átlagnál érzelmesebb.

Nagy vagyok már mai gyerek és életem során rengeteg mindennel próbálkoztam, hogy erősebb legyek, ne vegyek mindent a szívemre, ne hatódjak meg mindenen, szóval erősebb legyek. Egyik módszer sem jött be. El kellett fogadnom, hogy ilyennek születtem és így is halok meg. Sokan mondják, milyen jó neked, hogy te felfokozottan éled meg a szerelmet és mindenféle más érzelmet.

Én ezt szinte mindig hátrányként éltem meg, mert a fájdalmakat, csalódásokat is sokkal intenzívebben éltem-élem át. Arról nem beszélve, hogy a mi világ áttapos az ilyen embereken, szóval mindenképpen szívás.

Egyet lehet tenni, elfogadni a dolgot, bár én is rengetegszer utálom magam miatta. Ez van, ezt osztotta az élet.

Lehet keményedni. Én roppant empatikus vagyok, ifjan igen érzékeny is voltam, de rengeteget keményített az élet. Plusz kialakult egy automatikus védekező mechanizmus: a durva dolgokba nem gondolok bele mélyen, ha lehet. Mivel természetesen most is roppant empatikus vagyok s rosszul esne. Képes vagyok nagyon brutális dolgokról olvasni (mindig is vonzottak a speckó betegségek, haláltáborok, inkvizíció), de mivel van ez a védfal, inkább valahogy szellemileg sokkol egész picit, érzelmileg nem. De azt hiszem, nem is tud már úgy megérinteni, ha hagyom sem. Sokkal tárgyilagosabban nézem a dolgokat. Kivéve egyes esetekben, pl. az állatokkal kapcsolatban roppant érzékeny vagyok. Soha nem nézek állatkínzásos videókat, amik lelkes vegánok linkelgetnek be. Én tudom, amit kell, hasznom nem lenne belőle, de nagyon fájna. Talán azért sem sokkolnak annyira a felsorolt régi témák, mert már évtizedek óta ismerem őket.

De érzelmesnek érzelmes vagyok, csak ez nem mindig látszik és érződik. A legutóbbi sötét korszakom után néha egészen érzéketlennek tűnök magam számára, bár az alap személyiségem nem sokat változott... Ahogy már írtam, tárgyilagosabbnak érzem magam. Inkább felháborítanak egyes dolgok, nem fájnak. Ahhoz regény kell remek leírásokkal vagy jó filmek, azokon tudok akár sírni is, hisz totál beleélem magam. Amúgy nem vagyok sírós.

Nincs túl érzelmes ember.

Hekyzetfüggő. Nevelni is tudod magad, így érzelmeidet is irányíthatod, de erősség szempontjából általánosítva értelmetlen.