Huszonéveseknél általános dolog a pánik?

Igen, főleg amikor nem látod magad előtt a célt. Pl tanulsz egyetemen, de csak olyan kötelező jelleggel. Nincs igazán célod vagy körvonalazott életterved, hogy azért jársz most pénzügyre mert a kedvenc Biztosítódnál akarsz majd elhelyezkedni. És erre felé törtetsz.

Tűz ki célokat magad elé, amiket ütemez be és teljesíts. A véletlen úgyis közbe szól a jövődbe, de amíg ott a cél a szemed előtt, addig van egy biztos pont ami erőt ad.

Kit érdekel??

Ettől még egy negatív dologról beszélünk, ami nem lesz jó, csak mert "általános".

Nem az.

Azt vettem észre, hogy akinek jók a lehetőségei vagy jól használja ki őket, annak nincs ilyen gondja. Akinek ezek nem adottak, annak van.

Pl. a volt osztályomból a többség nem érzi ezt. Tanulás terén jól terelgették őket, ezért olyat tanulnak, amit valóban akarnak és amiből jól fognak élni. Ehhez minden eszközt biztosítanak nekik és segítik őket. Kikapcsolódás terén simán mehetnek nyáron pár fesztiválra, fizetik nekik a hétvégi sörözéseket. Boldogok, semmiről sem maradnak le. Ha úgy döntenek, hogy mást tanulnak vagy csinálnak, támogatják őket.

A másik véglet, akinek ezek nem adottak. Rossz családi helyzet, rossz anyagi helyzet. Nincs támogatás, de van nyomás.

Próbld meg kicsit jobban élvezni az életet, találj egy hobbit, sportot. Én két helyen tanulok, albérletben vagyok, szoktam néha aggódni, hogy mi lesz ha. De ha túlságosan rápörögsz, felemészt.

Tanulj, fejlődj, sportolj, és máris előrébb vagy, mitha csak azon sírnál, hogy mi lesz 40 év múlva. Akkor tébyleg nem fogsz előre jutni, a sirámra fordított energiáidat fordítsd arra, hogy tűzz ki célokat. Kicseket-nagyokat.