Ha ezt érzem, az normális?

Én lenzézem őket, undorodom tőlük? És?

Van saját családom, saját problémáim, nem akarom az ő nyűgjüket is a nyakamba venni. És olyan álszent, képmutató sem vagyok, akik majd nemsokára megpróbálják itt nekem osztani a nemlétező eszüket.

Normális. Valójában annak lehetőségét látod mások nyomorában, hogy veled is megtörténik. Ez egy egészséges félelem. Sokkal egészségesebb, mint nagyképűen a világba büfögni, hogy épp milyen jól megy, és ezért szarni másra. Aztán meg koppanni, ha fordul a kocka.

A hajléktalan viszont nem sokra megy a sajnálattal, mint ahogy te sem mennél vele semmire. Nem kell tenni velük a jót, meg jópofizni, ezzel még nem váltod meg a jegyet a jósors előtt. De ha már sajnálod, sajnáld hasznosan.