Lehet az introvertáltság egy szimpatikus személyiségvonás valakiben?

Lehet, de ritka, akinek ez pozitív tulajdonság. Inkább zárt társaságokban (pl. osztály) szeretnek egymásra találni az introvertált emberek.

A világ nem az introvertáltaknak lett kitalálva. Nem feltűnőek, nehezebben oldódnak, nehezebben ismerkednek. Amíg egy introvertált valóban megmutatja a személyiségét, addig egy extrovertált már könnyedén elvarázsolhatta a kiszemeltet.

Sokkal több élethelyzet és életpálya van, ami az extrovertáltaknak fekszik. Ráadásul, a legtöbb extrovertált könnyedén megcsinálja azt, amit egy introvertált. Ráadásul, az introvertáltak eleve hátránnyal indulnak az állásinterjún.

Az, hogy a társadalom 40%-a introvertált, kétlem, hogy önmagában sokat jelent. Egy inkább introvertált személyiség nem egyenlő egy ténylegesen introvertált személyiséggel. A társadalom nagy részére az jellemző, hogy az extrovertált és introvertált viselkedési is jelen van, nagyjából hasonló szinten. (Személy szerint, olyat olvastam, hogy 75%-ra jellemzőbb az extrovertált.)

Nem igaz, hogy a legtöbb extrovertált könnyedén megcsinálja, amit az introvertált. A nem erősen extrovertáltaknak nyilván nem olyan nagy falat, de ők is csekélyebb mértékben élvezik pl. a magányos tevékenységeket. A nagyon extrovertáltnak pedig erősen komfortzónán kívüli, ideig-óráig talán viseli, de aztán komolyan szenvedni kezd.

Igaz, hogy elég sok állásinterjún rápörögnek a csapatjátékos készségekre, de ha megnézed a mindennapokat, egy csomó beosztott a munkaidő nagy részében igazából egyedül csinálja, amit csinál. Ilyenkor az erősen extrovertált meg van lőve, nekik mindenhez társ kell.

Szerintem közelebb áll a valósághoz az a megállapítás, hogy egyik szélsőség sem előnyös. Ugyanakkor elég összetett a társadalmunk ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a helyét.

" Nem igaz, hogy a legtöbb extrovertált könnyedén megcsinálja, amit az introvertált. A nem erősen extrovertáltaknak nyilván nem olyan nagy falat, de ők is csekélyebb mértékben élvezik pl. a magányos tevékenységeket. A nagyon extrovertáltnak pedig erősen komfortzónán kívüli, ideig-óráig talán viseli, de aztán komolyan szenvedni kezd. "

DE, igaz. Az extrovertáltak többségének egyik plusz tulajdonsága, hogy könnyebben alkalmazkodnak. Valóban nem örülnek és akár szenvednek is, de megcsinálják egyedül, amit kell. Míg az introvertáltak többsége, egyszerűen képtelen normálisan megcsinálni azt, amit az extrovertáltak lazán.

"Igaz, hogy elég sok állásinterjún rápörögnek a csapatjátékos készségekre, de ha megnézed a mindennapokat, egy csomó beosztott a munkaidő nagy részében igazából egyedül csinálja, amit csinál. Ilyenkor az erősen extrovertált meg van lőve, nekik mindenhez társ kell. "

Egyrészt, a kutyát nem érdekli a legtöbb helyen, hogy egyedül dolgozik e az illető. A csapatmunkás dolog nagyon beépült a köztudatba a HR-esek körében, ezért arra mennek rá. Egy éjszakai biztonsági őri állásnál nem igazán foglalkoznak vele, de a legtöbb helyen igen. Az extrovertáltak pedig nincsenek meglőve, csak nem örülnek, hogy egész nap egyedül vannak.

Ezeket nem én találtam ki vagy nem az én véleményem. Ezek tények, amiket több HR-estől és főnöktől hallottam már. Lehet lepontozni, mert láthatóan sok introvertált képtelen feldolgozni lelkileg a hátrányát, de ezzel maximum csak igazoljátok, amit írok.

"Szerintem közelebb áll a valósághoz az a megállapítás, hogy egyik szélsőség sem előnyös. Ugyanakkor elég összetett a társadalmunk ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a helyét."

Ezzel egyetértek, a szélsőségek nem nyerők. De alig van szélsőségesen extro és introvertált. A többség közte van. A társadalmunk elég összetett, mégis vannak hajléktalanok és éhező gyerekek. Az összetettség nem azt jelenti, hogy mindenki jól jár.