Miért néznek le amiatt mert egykori jómodúként a semmiből kezdtem újra és csóró vagyok?

A volt feleségem elvitt mindent, el kellett adni a vállalkozást is, a maradék rámeső pénzből újra akartam indítani de nem jött össze, elment az is. A házat neki ítélték (bár hitel van rajta, de az új pasijával fizeti)

Nincstelen lettem, ez 4 éve volt. Előtte jól ment, 2008-as 5-ös BMW-vel jártam mondjuk. Mindig tisztességes voltam, soha nem játszottam a gazdagot, szerettek az alkalmazottaim is (mindig munkatársaimként hivatkoztam rájuk, a sikereimet nagyban köszönhetem nekik is - ezt a szektorban megszokottnál magasabb fizetéssel, bónuszokkal honoráltam)

Ahogy csődbe kerültem a vállalkozó barátok hátat fordítottak. Mostanra jutottam el oda hogy sikerült albérletbe mennem a szülőktől és vettem hitelre egy 15 éves Suzukit.

Küzdök, de ennek ellenére minden ismerősöm kinevet, kárörvend, lenéz. Örülnek hogy bedőltem, a maguk sikertelenségét vetítik ki rám ("Én mindig is a gyárban dolgoztam, ez meg erölködött itt, azt hitte ő lett a nagy vállalkozó, aztán csak ide került mellém a sorra. Jól tettem hogy soha nem próbáltam saját lábra állni")

Nincs egy ember se akit régen ismerek és ne lenne zavarban tőlem. A régi mondhatni luxus lakásunkhoz mentem vásárolni egy ottani spec üzletbe és minden régi szomszéd szánakozva nézett rám akivel találkoztam. Sokuk direkt nem is köszönt vissza, régen meg haverok voltunk.

Azt hittem értékelni fogják az erőfeszítésemet!