Úgy érzem két "oldalam" van, és néha magam is megijedek a viselkedésemtől!?

A 'külvilág'(néhol a családomat is beleértve) úgy ismer,hogy egy szép,okos tini lány vagyok,tisztelettudó és jól nevelt magaviselettel. (Látszólag) Nem élek kicsapongó életet,4,5 körüli tanulmányi átlaggal rendelkezek,országos szinten elismert sportoló vagyok,háztartásban is mindig besegítek. Nagyon-nagyon szeretem a kisbabákat,ritkán ugyan,de szoktam járni idősek otthonába önkénteskedni.

Na,ez az oldalam,amit mások látnak rólam. És itt van a másik oldalam.Soha nem beszéltem erről senkinek,sokáig én sem tudtam,hogy tudok ilyen is lenni. Olyankor azt érzem,hogy extázisban vagyok,és a 'józanodásom' után magam is megriadok a viselkedésemtől.

A teljesség igénye nélkül mondok pár példát,hogy miket csináltam/csinálok,illetve szoktam érezni.

Még viszonylag kicsi gyerek voltam,mikor leküldtek a szüleim venni ezt - azt,és elloptam egy - két dolgot a boltból. Kb. egy héten át folyamatosan csináltam,majd hirtelen abbamaradt a késztetés és így a lopások is abbamaradtak. Akkortájt történt szintén,hogy több osztálytársamat is megloptam,és a mai napig nem érzek bűntudatot emiatt. Mikor beléptem a pubertáskorba,akkor nem volt semmi ilyesmi történés,majd ebben az évben kezdődtek újra a dolgok,és elevenedtek fel az akkori történések. Szüleim egyik barátjának kb. egy éve született kisbabájuk,és sokszor mikor átmentünk hozzájuk a szeretet átcsapott erőszakba és gyűlöletbe. Mérhetetlen késztetés érzetem arra,hogy megüssem. Megijedtem,mert ilyen érzést még nem tapasztaltam,és mert akit eddig hűn szerettem,azt most megakartam ütni. Megismertem egy fiút,és hamar egymásba szerettünk. Ahogy kezdett elmélyedni a kapcsolat, a jelenléte nem hogy megnyugtatott,hanem agressziót váltott ki belőlem.Akibe egyik perbe szerelmes voltam,a másikban már össze-vissza vertem volna,és nem merem ide kiírni,hogy miket gondoltam,mert rettenetesen szégyellem magam miatt. Sokszor azon tanakodtam,hogy mi lenne,ha az egyik idős néni/bácsi italába mérget öntenénk.

Ui. Gyakran olvasok sorozatgyilkosról és tetteikről az interneten,és nem érzek megvetést velük kapcsolatban.

Néha veszélyesnek érzem magam az emberekre nézve,és nem akarom,hogy ezek a gondolatok a tettlegességig fajuljanak.

Mit csináljak?