Ezért szoktam volna rá a drogokra?

Nekem óvodás koromban az egész úgy nézett ki, hogy albérletben laktunk és anyu minden hétfőn a tulajt cumizta le a lakbérért cserébe.

Apa már a születésemkor elhagyott minket. Évente egyszer látogatott meg... majd amikor 8 éves voltam kérdőre vontam, hogy miért nem látogat meg sűrűbben? Nekem miért nincs normális apukám?

A vége az lett, hogy eltörte a karomat és soha többé nem láttam.

A nagyapám meg engem okolt anyu helyzetéért, ezért amikor ivott(jah, hogy nem volt olyan, amikor nem ivott? :D) mindig megvert.

A nagyanyám is mindig vert egy pálcával, mert erősen vallásos volt és azt hitte, hogy az ördög belém szállt, amikor egyszer az udvarban sarat meg vizet bogarakat, füveket kutyulgattam össze.

Minden pálcás verés után nekem kellett köszönetet mondani, hogy segít megtisztulni az Isten nevében.

Anya meg tudott mindenről de nem tudott mit csinálni.. a szülei nélkül nem tudott volna felnevelni. Egy idő után meg ő is elkezdett inni és utána már mindig rajtam adta ki a szomorúságát, amiért a sors ilyen rossz helyzetbe kényszerítette. Később meg annyira elitta az agyát, hogy amikor nagyon berúgott kész ördögűzéseket végzett rajtam a nagyi segítségével.

Kikötöztek.. nem kaptam enni(bár ez nem volt újdonság), megvertek és ordibáltak velem. Közben olvasgatták a bibliai hülyeségeket de még normálisan olvasni se tudtak...

Szerencsére csak hétvégén csinálták, hogy eltudjak menni az iskolába.

Sokszor nyáron is pulóverbe mentem, hogy ne lássák a nyomokat.

Barátnők terén szimplán az volt a gond, hogy ez a gyerekkor sebet ejtett a lelkemen és nem tudok senkiben sem bízni, nem tudom olyan könnyedén kimutatni a szeretetemet és sokszor ordibálok vagy okozok magamnak kárt, hiszen hozzászoktattak, hogy a legkisebb hibáért is büntetés jár. Milyen pocsék nem?

Most, hogy más nem ver.. büntetem én magam ugyanúgy..

Persze így egy kapcsolat nem működhet, vége is lett mindnek én pedig mindet árulásnak/átverésnek éreztem hiszen nem vagyok rossz.. csak szükségem volna egy olyan személyre, aki segíteni tudna.. aki kitart mellettem és velem maradna, amíg ki nem gyógyítom magam.

Barátokról meg nagyvonalúan annyit, hogy számtalan ember mellett a szeretetet kerestem és ezt sokan nagyon hamar észrevették és kihasználták.

Mindent megtettem egy időben egy szép szóért..

Persze ez csak a jéghegy csúcsa..

Amúgy a kérdés enyhén kábult állapotban született meg. Így visszanézve a matematikai levezetésem teljesen logikátlan, de érdekes, hogy ilyenkor miket ki nem találok. :)

Gondolkoztam a terápián, volt amikor be is költöztem azonban 2 hét után leléptem.

Nem érzem még olyan rossznak(kifogás..), így valahogy elviselem a dolgokat(kifogás..)